Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
53 és szüzek is voltak azok közt, hogy állítása szerint, a vértanuk boldog seregét minden nem és kor diszesítené. Ezeket Ciprián az üldözés kezdetével irá, t. i. 257—ik évben ; de a következő évben nagyobb lángra kapott ez üldözés a császár uj rendeleté által. Ekkor öletett meg Sükösd pápa Rómában, és mint Ciprián 80-ik másként 82—ik levelében mondja; a városok főnökei annyira élesztették az üldözést, hogy mihelyt valaki bevádoltatott, azonnal mégis büntettetett. Nem sokára maga Ciprián is lefejeztetett. Mennyire dühöngött e vihar Afrikában és Numidiában, a numidiai sz. Jakab és Marján emlékirataiból, úgy szinte sz. Montán, és sz. Ciprián többi lanitványinak szenvedésiböl világos, mellyek alább gyűjteményünkben leirvák. Ezekben mondatik, hogy Montán az eretnekek kevélységét megtörte, mindenszentre kérvén őket, miszerint az egyház igazságát legalább a vértanuk sokasága miatt ismernék el. Ezen üldözés alkalmával alexandriai Dénes több másokkal együtt elfogatott, mint Germán elleni levelében maga írja. (Özsébnél 7. könyv. 1. fej.), melly a mi gyűjteményünkben alább föltalálható, hol egyszersmind azokról is értekezendünk, kik más tartományokban szenvedtek. Továbbá toursi Gergel állítja : miként ezen időben Galliában is volt nehány vértanú, kik a barbárok beütése alkalmával végeztettek ki. Ezek közöl (Történelme 1-sö könyv. 31. fej.) megemlíti Kassziust és Victo- rint Auvergneben, hozzájok csatolván Anatoljánt és Limjánt, kikről más könyvekben is ir. A következő században sz. Praejectus vértanúnak s ugyanazon város püspökének életirója megemlít egy szent hadosztályt, melly a pogány fejedelmek alatt ugyanott a hitért elvérzett, és főnökeiül Kassziust, Victorint és Anatholiánt nevezi meg. Ugyanezen szentnek egy más életirója pedig Praejeclust dicséri Kasszius, Victorin, Ana- tholián és Astremius, vagy mint máshol olvasható Astrebundius és egyéb szentek szenvedésének leírásáért, kik ugyanazon városban vérüket ontották az űrért. Astremonius, Auvergne első püspöke volt, ki toursi Gergel szerint nem volt vértanú. Továbbá, mint mondatik, ugyan akkor midőn a auvergnei vértanuk szenvedtek, szenvedett Privâtes a gabalok püskü- ke is, kinek vértanuságáról szinte említést tesz Gergel a következő fejezetben. Miután Valérián a perzsáktól elfogatott, kiknél, — mint Lactantius (de mortibus persecutorum cap. 5.) mondja — a hivek üldözése miatt olly rosszul fogadtatott, fia Gallienius a békét helyre állította, mellyet, Aurelián kivételével egész Dioklecián üldözéséig senki sem zavart meg rendeletéivel. Mert azon időközben a vértanuk egyedül az előbbi törvényekre hivatkozó elnökök önkényéből végeztettek ki. 53. Aurelián és Kárus alatt is voltak vértanuk. Dodwell állítja, hogy Aurelián alatt senki sem jutott vértanuságra , minthogy ez csak szándékolá, de végre nem hajtá az üldözést. Ezt Özséb és Lactantiusból törekszik bebizonyítani, kikkel — mit nem tagadunk — a későbbi irók is egy véleményen voltak. Özséb ugyanis (7. könyv. 30. fej.) említi, miként Aurelián jó indulattal volt a kérész-
