Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
44 látvány úgymond, az Isten előtt, midőn a keresztény megküzd a fájdalommal , midőn a fenyegetésekkel és kínokkal szembeszál, midőn a halál zörejét és a hóhérok borzalmát nevetve megveti sat.“ Majd alább bizonyítja, hogy a rómaiak erösbjei a keresztényeknél sokkal alább állnak, mondván: hányán vannak köztünk, kik nemcsak jobbjuk, hanem egész testűk elégetését is minden jaj nélkül tűrték. Gyermekeink és asszonyaink a kereszteket és kínokat, a vadakat és a nagy büntetések minden nemét a fájdalom ihletett béketürésével nevetik ki.“ És valóban, hogy ezen üldözés Rómában dühöngött, kitűnik Natálból is , ki Özséb történelme 6. könyv. 27. fej. a Theodotiánok eretnekségéből visszatérvén, miután Zephirin pápának az ütések kék helyeit megmutatta , mellyeket Krisztus hitéért szenvedett, az egyházba újonnan felvétetett, 45. De, mondod, hogy Tertullián Junius által kiadott védiratában a császárok között, kik a keresztények ellen semmit sem határoztak , Szevert is említi. De, habár tudjuk, nemcsak más kiadásokból, vagy kéziratokból, hanem magából Özsébbölis, ki e helyet idézi, hogy itt nem Severust, hanem Verust kell olvasni, és ha meg is engedjük, hogy itt Szeverröl van szó : mi egyebet kell innét kihozni, mint azt, hogy azon üldözés a császár minden parancsa nélkül is legkegyetlenebb volt? Azonban Szevernek a keresztények ellen hozott egyik rendeletéről említést tesz Spartián is, mellynek hatályát nem kisebbíti Dodwell, mondván, hogy azt a császár, hihetőleg a színkör lármáitól elszédítve, adá ki. De még onnan sem lehet ez üldözést kisebbszeriíségére következtetni, hogy a zsidók és keresztények ellen egyszerre indíttatott. „Azonban, — újra előáll Dodwell, — megtiltotta ugyan Szevcr a keresztény hitrei térést; de az nem áll, hogy a már volt keresztények zaklattattak volna parancsára.“ Honnót következteti, hogy : „mindazoknak vértanusága kétes, kik keresztény szülőktől származtak, vagy az egyházban kaptak tanítást és nevelést, hacsak magokat fel nem adák, vagy másokat a hitre meg nem téritettek, vagy hacsak más valakitől a bíráknál be nem vádoltattak.“ Bizonyára ámbár másokról szól Dodwell ezen elsorolásában, mégis kevés keresztény marad ment az üldözéstől, t. i. csak azok, kik keresztény szülőktől származván, magokat úgy eltitkolák, hogy sem másokon nem segíthettek, sem vallásunk elleneitől be nem vádoltathattak. Azonban habár ezek a császár parancsából fölnem is kerestettek, olly dühös volt a nép a keresztények ellen, hogy meg kell vallanunk, miszerint ezek is életveszedelemben forogtak. És igy bárhová forduljon Dodwell, Szever alatt nagy üldözést kell megengednie , a mellytöl hogy Szever visszaborzadt volna , épen nem lehet mondani, ki Spartián előadása szerint mennél többet megöletett, annál kegyetlenebbé vált... és csak a kegyetlenség vétkét tartá kimenthetönek. Kiről a tanács úgy Ítélt: hogy vagy születnie nem kellett volna, vagy meghalnia nem kellendne , minthogy egy részt nagyon
