Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
45 kegyetlennek, a köztársaságra nézve pedig nagyon hasznosnak látszok. Ezeket az üldözés kegyetlenségéről előadván, már ennek tartóságáról kell szólnunk. 46. Az üldözés hosszabb volt, mint Dodwell állítja. Két évre szorítja Dodwell ez üldözést; állítja t. i. hogy az a századosjátékok alkalmával csendesittetett le, mellyek Szever 12 évében tartattak ; nehogy illy ünnepély, úgy mond, vérrel szennyezlessék be; holott máskor Dodwell a nyilvános játékokat tünteti fel véresen az üldözések alkalmaival. Ugyanazt állítja világos szavakkal Terlullián (Apologetic Cap. 35.) „Nyilvános ellenségek a keresztények ; mert a császár iránt haszontalan vagy istenlelen tiszteletet nem tanúsítanak. . . Oh mi méltán kárhoztatandók ! Tiszta, józan s erényes létünkre mért akadályozzuk a császárok vágyait és örömeit? Miért nem diszesitjük kapuinkat borostyánokkal, és miért nem gyújtunk világos nappal villárokat? Valóban nagyon tisztességes dolog, lakodat nyilvános ünnepély alkalmával valamelly új bordélyház mintájára fölékesiteni sat.“ Ezért a keresztények, midőn nyilvános ünnepélyek alkalmával komolyan s csöndesen viselték magokat, a közjóllét és a császárok szerencséje ellenei gyanánt bevádoltattak. — Továbbá, hogy két évnél tovább tartott Afrikában az üldözés, szinte Terluliánból tudjuk, ki Scapulához irt könyvében szent Perpetua és Félicitas emlékiratában említett Minucius Ti- miniánon kivül, hét főnököt számlál elő, kik alatt az üldözés, a főnökök lelkiilete szerint majd hevesebben, majd kevésbé kegyetlenül — dühöngött. Egyiptomban sem tartott rövidebb időig, mint Özséb elbeszéléséből kitűnik, mert Szever 10. évében, midőn Leonides vértanu- ságot szenvedett, Origenes 17 éves volt (6. könyvének 1. fejezete szerint), következő évben a hitujoncok tanítójává tétetett (a 2. fejezet szerint); később pedig midőn több tanítványa volt, lemondván a nyelvészeti tanárságról, egészen a szent tudományokra szenteld magát, és eladván könyveit négy pénzecskével inegélegedett, mellyeket neki a vevő naponkint fizetett. „Ezen bölcsészeti és szigorú életmód szerint, — mond Özséb, azután több évig állhatatosan élt sat. Mondják, hogy többéven át meztelen lábbal járt, s magát bortól sat. nagyon sokáig megtartóztatta.“ Aztán egyéb erényeit dicsérvén ezt adja hozzá : „Illy életpéldát nyújtván mindenkinek utánzáséi, tanítványai közöl többet hitt föl követésére, úgy hogy sok pogány veté magát igazgatósága alá. Ezek aztán Krisztus hitét őszintén, és legbensöbb lelki indulattal föl— vevén, azon üldözés alatt annyira kitűntek, hogy némellyek közölök megfogatván, vértanuságot szenvedtek. Ezek között első volt Plutarch sat“ Ezek vértanuságát gyűjteményünkben azért tesszük 2i0. évtájára; mivel Özséb „több éve“ alatt 7. vagy 8. évnél kevesebb nem érthető. Ezekkel megegyez Szulpicius Szever, harmincnyolc évet számlálván Szever és Decius üldözése közt. Minthogy ugyanis Decius 249-ik év előtt nem uralkodott, az üldözésnek szükségkép Szever utósó évéig, azaz 211-ig kellett tartani.
