Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
19 dűl vassal végeztethetett ki; (3. könyv 22. fej.) Rutin, más 150 vértanúval (4. k. 37. fej,) Szimplicius és Szervilián Bosiusnál (3. könyv 37. fej.) Ugyanez történt más városokban is. Milánóban Gyárfás ós Protáz neve és sírja szinte ismeretlen volt, mielőtt testeiket—sz. Paulin bizonysága szerint—sz. Ambrus föl nem találd , mi egyébiránt maga sz. Ambrus 56. leveléből is bizonyos. Sőt némelly jelesebb és ismeretesb vértanuk nevei is hiányzanak az illynemü gyűjteményekből, mit maga Dodvvell is elhisz mindazokról, kik az apostolokkal egy században éltek. Azonban ugyanez az utóbbi időkről is áll, miután a többször említett Bucher naptárában Ignác vértanú neve sem említtetik, holott ez Rómában Traján alatt szenvede; még Teleszfor Róma püspöke sem; nem Lucius, Jusztin vértanú által említett társaival, kik az Antoninok alatt szenvedőnek, sem Apollonius, ki Kommodus alatt nyert vértanúi koronát, sem Quartus, ki sz. Ciprián bizonysága szerint, Siikösd pápával dicsőitteték meg, sem Mózes és mások, kiket sz. Ciprián dicsérve említ, s kik a Decius vagy Valérián által támasztott üldözések idejében haltak el; sem Szotér szűz, kit rokona sz. Ambrus magasztal, stb. Végre sokakat említ Damáz Libér utóda mint ollyanokat, kik a legutóbbi üldöztetések alkalmával dicsöíttettek meg, s mindezek nevei az említett gyűjteményekben nem fordulnak elő, illyenek : Bódog, (6-ik dalban,) Péter és Marcellin (12-ik dalban,) Gorgonius, (14. d) Mór (21. d.) Szalurnin(25.dal.) Marcell, (26. dal ;) egy görög (27. dal.) Eutychius, (31. dal.) Tarszicius gyertyász kispap, ki inkább a halált választá, sem hogy a szentelt edényeket a pogányoknak kiadta volna, (35. dal.) Chryzant és Daria, (36. dal.) stb. Ezekhez számíthatók még azok, kik verduni sz. Vito ősrégi kéziratában találtatnak, úgymint: Fülöp és Bódog, továbbá Sándor kinek Damáz ékesítette sírját,— miután azt a geták szétrombolták-, Vigilius pápa ujitá meg. így nagy Gergel is több vértanút említ, mint korában elhiresedetteket, pedig ezekről a kérdés alatti naptárban szó sincs, hihetőleg azért, mivel szerkesztése idejében ezeknek ünnepei még nem határoztattak meg. Ugyan ezen sz. Atya 28. ho- miliaját Néreus és Achilleus koporsójánál tartó, ezeknek évünnepén ; 32-ik homiliáját Processus és Martinián vértanuk hamvai fölött monda el, 13-dikát sz. Bódog, 34. sz. János és Pál, a következőt sz. Menna emlékünnepén satb. — De ennél régibb bizonyságot is bírunk egyéb római vértanukról részint Gelö misekönyvében, részint a Szimmachus alatt tartott római zsinatban, mellyben vértanuk több rendű egyházai soroltatnak elő.— A karthágoi naptárból, bár a rómainál sokkal terjedelmesebb , még is több másonnan ismert vértanú neve hiányzik. így nem találtatik abban Rutilius, ki Tertullián bizonyítása szerint (de fuga ciraü könyvében) miután üldözőit ismételve kikerülte volna, végre megfogatván, máglyán végzé életét; sem Mavil, ki szintén Tertullián állítása után (Scapulához irt levelében) Adrumetum mellett Szever fejedelemtől a vadállatoknak eledelül dobatott. Sőt mi több, nem emlittet- nek abban Lőrinc, Ignác, Celerina, Bassus, Fortunio és egyéb kar- thagói vértanuk sem, kiket azonban sz. Ciprián leveleiben dicsér. Ezen észrevételt tehetjük minden későbbi időkben szerkesztett naptárról is, 2*