Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
20 mint ez a hires mozarab misekönyvből is kitűnik, rnellyből több, Prn- dentius állal dicsért spanyol vértanúnak neve hiányzik, illyenek : kordubai Zoéll, barcellonai Kukufas, Enkratis szűz, sőt a hires saragossai 18 vérlanu is. Végre, hogy rövid legyek, sz. Perpetua és Felicitás példájából, — mellyel Dodwell is felhoz, annak bebizonyítására, hogy illy— nemű gyűjteményekből egy vértanú neve sem hagyatott ki, miután bennök a hitujoncok és nők is emlittetnek—, épen az ellenkezőt bizonyítjuk be, úgy szinte sz. Ágoston szavaiból is, ki 283-ik sz. beszédében a fünemlített két asszonyról igy szól: „Két sz. ünnepét üljük ma stb.“ és a beszéd végén mondja : „akkor férfi vértanuk is oszta- kozlak ezen dicsőségben; ugyanazon nap szenvedés által derék férfiak is arattak diadalt : és még sem dicsőítették azon napot neveikkel ; mi pedig nem azért történt, mintha az asszonyoka férfiaknál méltóbbaknak tartattak volna, hanem mivel - szokatlanabb csoda gyanánt-női gyengeség is legyőző az ellenséget stb.“ De miért is folyamodunk olly igen régi példákhoz, miután ugyanazt mostani naptárainkból is kiki könnyen észre veheti? Ezekben nemcsak a külföldi országok, de szomszéd, vagy az ugyanegy kormány alatti tartományok egyházainak szentjei és vértanúi sem tétetnek ki; sőt néha megtörténik, hogy valainelly egyház vértanúi vagy püspökei más idegen egyházban tisztelteinek, saját egyházukban nem ; mi véleményünk szerint csak akkép történhetett, hogy vagy szent ereklyéik más helyre vitetlek át, vagy mivel szenvedéseik nem voltak ismeretesek. Troycsi Patroklus vértanút toursi Gergel bizonyítása szerint (a csodatételek 1. könyv 64. fej.) csak kis tisztelettel illették honfitársai, mert szenvedésének története nem tudatott, mi később feltaláltatván, a nép holt teteme fölé egyházat épített, s évenként nagy áhítattal ünnepeié meg emlékét. A régi naptárakban lévő szentek csekély számának más okául Fronto János szerzetes kanonok , az általa közrebocsátott naptárnak előszavában, azt adja, hogy t. i. csak azon szenteknek nevei foglaltatnak az illy naptárakban, kiknek névünnepeit a nép fényes gyülekezettel, és ünnepélyes szent misével ülé meg. Ezt bizonyítja nagy Gergel irataiból, ki noha kevés vértanút említ „Sacramentarium“ című munkájában, mégis azt állítja magáról, hogy ő naponta a vértanuk emlékét ünnepeié. „Mi,— úgymond a sz. pápa 7. könyv. 29. levél, — majdnem minden vértanú nevét szenvedéseikkel együtt egy könyvben, mindennapra külön-külön feljegyezve bírjuk és a sz. Mise áldozatokan naponkint tiszteletteljesen megemlékezünk róluk. Azonban ezen könyvben nem foglaltatnak egyesek szenvedéseinek részletei, hanem csak a szenvedés neme, napja és helye van kitéve. Onnan van, hogy sokan, távol országok s tartományokból valók is, mint föntebb emlitém, naponkint felolvastatnak, és mi megtudjuk, ki, mikor és hol nyeré el a vértanúi koronát.“ íme itt előttünk e minden kéziratoknál régibb vértanukönyv, melly naponkint sok vértanú nevét említi. És valóban a sz. Jeromosnak tulajdonított s mindnyája közt bizonyára legrégibb vértanukönyv több vértanúnak ünnepét helyezi egy-egy napra. Erről többet olvashatni Florenliniusnál, ki azt különféle kéziratokkal összehasonlítva és tudós jegyzetekkel felvilágo-