Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
13 Adj, Uram, nekünk mindnyájunknak Békességet s megelégedést c földön!14 A nép zokogva kisérte szavával pásztora imáját. Még nem csendesettek le teljesen az ima hangjai, midőn felleg emeikedék az égre, mclly mindinkább terhesedvén, végre megnyitó kebelét, s az ég csatornáit olly bőségesen önté le a tikkadt fold színére, hogy a hegy, mellyröl Béla a hathatós szavakat hangoztatá, szemlátomást fölvirult, s e tény emlékéül mai napig Zöld hegynek (Ze- lena hóra, Grünberg) neveztetik; a keblében levő helység pedig, mellyet a megeredt bérei patakok azonnal elözönlének, Pomuk azaz megázoltnak (később Nepomuknak) nevezteték el. Nem szükség leírnom az örömöt, mellyel a boldog nép a háladó dicséneket hangoztatá; azt mindenki képzelheti. Később a hálásutadok nagyobb templomot építének Zöldhegyre, mellynek oltárába azon követ is bef'oglalák, mellyet Béla,a fölmentés elmondásakor, rajta állván lábnyomaival bélyegzett meg. További útja Prágáig egész diadalmenet volt: a székesegyházban azonban fölszaggatta népe sebeit, fölszaggatta hogy a roszul kendözöttekre pásztori szeretetével irt leheljen; fölhozá undokságaikat, s ünnepélyesen fogadtató meg mind a szegényekkel mind a gazdagokkal az engedelmességet s a megjavulást, végre örök emlékül s használatra átadó nekik a Zöldhegyen használt zsoltárt is hangjegyekre szedve, mellyet a prágaiak ma is használnak körmenetek alkalmával, s Béláról neveznek. Első teendőjének tekintő : a magával hozott, hat szerzetes számára zárdát emelni, mire ö az emlékirat szavai szerint, saját örökségét használá föl, s Boleszló fejedelemtől is segélyt nyervén, így alapította 993 táján Breunavon az első csehországi zárdát. Ebbe telepíté le hozott szerzeteseit, kik közé most Radim Béla testvére is belépett, magára vevén a bencések szörmezét. A legéberebb őrködésre határozva magát, fogta kezébe Béla a pásztori botol, nehogy a nyájat körülólálkodó ordító oroszlány csak egyet is elragadhasson övéi sorából : de ismét hiába ! Az oktalan nyáj elég hamar pásztora szorgoskodása dacára önmaga magát veté zsákmányul az ellen torkába. A csehek megszabadítva érezvén magukat az ég haragjától, visszatértek bünfetrenyeikbe ; a templomok üresek voltak, a szónok szava a puszta falakon tört meg, ünnepeken vásárokat tartottak, a többnejüséget csak ezután is folytatták. Béla látván visszajütte sikertelenségét, visszavágyott a zárdába, s nemsokára a következő eset miatt széke végképeni el-
