Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
14 hagyását el is határozta. Valamelly házasságtörésröl vádoltalott magas rangú nö, midőn ellenei a Wrssevec - családbeliektöl, kikhez ő is tartozott, halálra keresteték, a püspökhöz futott, s ó- talmát kérte : ez öt az utcákon zenebonáskodó üldözök elől a templomba záratá. De hasztalan; mert annyira ment a rajongók dühe, hogy a püspököt halállal fenyegeték, ha a nőt ki nem adná. Béla kész volt a halálra : de az egyházfi által elárultaték ; a dühös Wrssevecek föltörték a templom ajtaját, s a bíinös nőt az oltár clöl kihurcolván, fölkoncolták. Béla Isten házát s jogát igy megsértve látván, elborzadott, s a szentségtörökre kimondá az egyházi átkot, aztán igy szólitá Radiin testvérét : „Most vagy jöjj velem oda, hova én megyek, vagy tudd meg, hogy soha többé nem látsz!“ Es elkeseredetten ismét kezébe vévé a vándorbotot. Csehország illy szomorú helyzetében nem tartá célszerűnek, a zsákmányoló nép között hagyni a Rómából vele jött szerzeteseket sem, azért ezekről is atyailag akart gondoskodni. Az, ki Nilus áradásával megtermékenyíti Egyiptom földjét, ki a félelmes zivatarok által megtisztítja az ember légkörét, Az az ő gondviselése szerint Csehország hánykolodása által más népeknek alapitá meg lelki nyugalmát. Ugyanis nagy szánni keleti pogánynép telepedett le ezelőtt mintegy századdal Németország kapui előtt Pannóniában — a magyarok, kik a béke áldásait nem ismervén, folytonos betöréseikkel, rablásaikkal nyuglalanilák szomszédjaikat, s ez által egész Görög, Olasz, de különösen Németországban olly rettenetesekké lettek, hogy engedetlen gyermekét nevökkel ijeszté az anya, a keresztények pedig közimáikba is fölvevék e sort ellenök : „A vad magyaroktól, ments meg uram minket!“ Ez időben Geiza fejedelem kormányzá magyar őseinket, ki átlátván, hogy a fölizgatott szomszédok útdíjára is egyesülve, kiűzik új hazájokból magyarjait, ha folylatandják nyugtalanító kóborlásaikat, a mint már vagy három igen érzékeny csapást szenvedtek is, — megtilta minden csatangolást, békére lépett a szomszéd fejedelmekkel, s hogy bárdolatlan népét elfoglalja s a békéhez szoktassa, a külföldieknek szabad bemenetet engedett országába , sürgeté a földmivelést s pártolá a kézművességet ; sőt egyik békealkudozáskor I. Otto császár követe Bruno verdai püspök Geizánál azt is kivitte (972.), hogy országában a keresztény vallás terjesztését megengedé. A mint Geiza ezen szelídségét ész- revevék Europa fejedelmei, részint vallásosságból részint saját ér-