Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Általános bevezetés a vértanui emlékiratokba. Első szakasz
11 vergődtek föl; továbbá ezek többnyire kéziratokban fordulnak elő, mely- lyck bár nem olly hibátlanok, mint az eredeti emlékiratok, sőt sok mind személyt, mind időt illető hibával telvék, szerintem mégsem vetendök meg egészen. Ezek közé sorozandók azon emlékiratok mellyek a főtárgyra nézve hitelesek ugyan, de tudatlan egyénektől származván vakmerőén eltorzítottak, kik is, hogy vértanúik állhatatosságát annál inkább elötüntessék, az előbbi történetekhez csodás dolgokat, vagy a vértanuknak a zsarnokokkal volt vitáit csatolták; és jóllehet ezen régi emlékek ezért sokat vesztettek a tudós férfiak előtt tekintélyükből, mindazáltal imitt amott az előbbi hitelesség némelly nyomaira még akadhatunk. De óvakodni kell, nehogy ezek sorába számítsuk azon igaz történeteket is, mellyek vagy rövid élőbeszéddel vagy záradékkal bírnak, hol a kiállott vértanúi halál foglaltatik. Mert ámbár, mihelyt az Ítélet kimondatok, megszűntek a vértanúi nyilvános pörfolyamok, s igy bennök a vértanuk halála (hacsak a kihallgatás közt a kinok nagysága miatt meg nem haltak) már nem emlíltetik meg: ezt mégis később a keresztények vagy még az üldözés idejében, vagy pedig az illy régi iratok első összesze- désekor kipótolták. Ez által azonban az emlékiratok tekintélye csorbát nem szenved. 8. A vértanúi emlékiratok nevezetesebb régi s újabb gyűjtői. Mindebből kitűnik, milly nehéz dolog lenne, mindazok neveit elősorolni, kik a vértanuk tetteit öszeszedni igyekvének, miután nem csak minden egyház, de minden magányos egyén is szerzett magának illyen gyűjteményt. Vannak azonban, kik ez ügyben mások fölött különösen kitűntek. Vharnár Cerauniust párisi püspököt ki a 7-ik század elején virágzott, Özséb caesariai püspökkel hasonlítja össze, mert a hit szere- tetétől lángolva jámbor buzgalommal igyekvék össze gyűjtögetni Páris városában a sz. vértanuk tetteit. Vharnarnak, a langresi egyház föesperesé- nek levele Surius és Bolland-nál boldogasszonyhava 17-én olvasható a három langresi vértanutestvérek szenvedésével együtt, mellyet ö Dezső langresi püspök s vértanúnak telteivel Ceraunius parancsára irt, mint őmaga mcgvallja. Gergel toursi püspököt és poitiersi Fortunatot nem is említem, miután mindenki tudja, hogy sokat írtak össze a szentekről és csodáikról. A 9-ik században Péter gavinai püspök tanácsára Anasztáz könyvtárnok görögből forditá latinra egynéhány szentnek életrajzát; ez kitűnik ugyanezen életrajzok különféle elözeteiből, mellyeket a cassinoi zárda könyvtárából Mabillon János és German Mihál kive vén, a „Musaei Italici“ 1-sö kötetében kiadlak. Ezek között sz. Cyrus és János vértanúk tetteihez csatolt élőbeszéd is létezik, mellyböl kiviláglik, hogy azokat sz. Szophron jeruzsalemi püspök szerkesztő. A vértanúi emlékiratok összegyűjtésében fáradozék ugyanezen században János a romai egyház szerpapja is, mint ez Gaudentius velletrei püspöknek VIII. János pápához irt leveléből kitűnik, melly szinte olvasható a „Musaei Italici“ 1-sö kötetének 79-ik lapján. Sőt, bogy az ezen időbeli császárok is nagy
