Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Általános bevezetés a vértanui emlékiratokba. Első szakasz
12 gondot fordítottak az illy ügyekre, következtetjük sz. Sóma (Cornel) és Ciprian emlékiratainak némelly föliratából, mellyeket talán Hilduin főkorlátnok szedte rendbe Lothar császár parancsára. A már nevezett János szerpap hasonlókép Káról császár parancsára irta egyiptomi szent Mária életét, mit már duxerrei sz. Germánnak egyik kéziratában említettünk. — A következő században virágzott Frodoard rheimsi kanonok, kora egyik legjelesb történésze, ki más kiadott müvein kívül 15 könyvet irt „de Triumphis Martyrum“ mellyekről más verseivel egyetemben Brouwer azt hivé, hogy Trierben rejlenek. Föl is találtuk mi azokat valamelly azon korbeli kéziratban, de csonkán, és most Párisban a sarutlan karmelitáknál őriztetik. Közhiedelem szerint ugyanazon században hiresült el a Görögöknél Metaphrasztes Simon, ki mindenhonnan összegyüjté a szentek életét, de feddésre méltónak Ítélik öt a tudósok, mert sok adalékot csúsztatott közbe, és a hol hiteles kútfők hiányzottak, ott öneszéből ujakot költött. Ezeket jelesen adja elő Allatius Leo hosszú értekezletében Simon iratai fölött. A közönségesen arany, vagy lombardinak nevezett legenda szerzőjét voragoi Jánost, továbbá De Natalibus Péter equilinumi püspököt, Vicelius Györgyöt és más egyéb gyűjtőket, kik a szentek életét rövidebben adák, szinte mellőzöm. — Főleg dicséretre méltó Lipoman Alajos veronai püspök, ki a 16-ik század közepe táján a szentek életét és a vértanuk szenvedéseit, tulajdon jegyzeteit a szerzők szavaitól egészen elkülönözve, szerkeszté össze. Sok más életrajzokat is tett közzé görög nyelven, mellyeket azután Szíriét Vilmos később bibornok, Hervet Gentian rheimsi kanonok s más tudós férfiak latin nyelvre fordítva adtak ki. Nem sokkal később kapott hirre Surius Lőrinc karthauzi, ki részint a már kiadott könyvekből, részint a kéziratokból uj, havak és napok szerint rendezett gyűjteményt bocsátott napfényre, mellyben a régi irályt is megjavitá; sokan adták ki rövidebben is e jeles müvet. Bonin Mombricius azonban első adván ki illy emlékiratok gyűjteményét, szórúl szóra lenyomaté a kéziratokat. Etaplesi Fa- bér Jakab „Agones Martyrum“ cim alatt igyekezett egy jelesb gyűjteményt kiadnia vértanuk tetteiről; de csak egy vékony kötetet bocsátott ki, mellyben a boldogasszony havában előforduló néhány vértanú története foglaltatik. Más munkát készített „Supplementum Surianum“ név alatt Belforst Miklós soisonsi De Vineis Jánosról nevezett szerzetes kanonok; de a kiadásban meggátlá őt Miraeus Aubert okul adván, hogy ö már sokkal nagyobbat készített, mellyet azonban kiadatlan hagyott; s igy Belforst fáradsága hasztalan lett volna, ha iratai Jézus társasága ant- verpi tagjainak kezébe nem kerülnek, kik már előbb Belforst neve alatt nehány történetet csatoltak gyüjteményökhöz. — Ezen szerzetes atyák gyűjteménye a legbővebb, mellyet Bolland János, s jeles utódai, hihetetlen fáradság s szorgalommal összeszedve majd nem egész Európából a szentek történeteit, már csaknem sz. Ivánhó végéig adták ki; ') e >) 1643. leptek fel az első kötettel, azóta 55 kötet jött ki, az utósó 1853, magában foglalja a mimiszcntlió 17., 18., 19. és 20-kára rendelt szentek életrajzait. A fordítók.
