Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
248 tény vallás bő ismeretével biró férfiú volt. Proklus Quin- tilián, ázsiai altanácsfö alatt bőjtmás haVa 4-én vagyis ázsiai számítás szerint a 6-ik hó 12-ik napján, szombaton, 10 órakor végzé be földi pályafutását.“ Hogy Szerző ezen szavakat az alább említendő adatokból, vagy még sokkal régibb iratokból vette légyen, mely- lyek Pionius halálát Proklus Quintilián ázsiai altanácsfö korára teszik, senki sem kételkedik; s innen méltán következtethetni, hogy azon szavak sem Metafrasztes Simontól, sem más középkori latin Írótól, mint Pearson gondolja, nem származnak. Ezen alexandriai évlapok föntkitett helye, megcáfolja Pearson azon állítását is, miként senki sem mondja, hogy Polikárp és Pionius különböző császárok alatt szenvedtek; mert a nevezett évlapok szerzője az időt világosan megkülönbözteti, ki midőn Márk Aurél, és Lucius Verus császárok koráról értekezik, kormányuk 4-ik évét taglalva igen sokat ir sz. Polikárp vértanuságáról ; Pioniusról pedig egészen hallgat, kinek szenvedését, mint mondottuk, Decius idejére teszi, hol Polikárpot egy szóval sem említi meg. Sőt állítja, hogy ezen vértanuk nem csak különböző császár, hanem különböző ázsiai altanácsfök alatt is szenvedtek, Polikárp t. i. Tatius Quadrát, Pionius pedig Proklus Quintilián alatt, mi mindkét vértanúnak emlékirataival megegyeztetlietö. Igaz ugyan, hogy Szozomen egyháztört. 7. könyv. 19. fej. szerint a húsvéti ünnep fölötti port Győző római, s Polikárp szmyr- nai püspökök döntötték el ; bizonyos , hogy Szokrates (egyháztört. 5. k. 22. fej.) Polikárp szmyrnai püspök vértanuságát Gordián idejébe helyező : de Özsében és annak magyarázóin kivül egy régibb iró sincs, ki Polikárp és Pionius vértanuságát ugyan azon időben történtnek állítaná. Sőt maga üzséb sem állitá azt évkönyvében. Ezen évkönyvnek latin kiadásában mondatik ugyan, hogy Polikárp és Pionius a Márk Aurél és Lucius Verus 7-ik évében Ázsiában támadt üldözés alkalmával szenvedtek vértanuságot ; de hogy ez későbbi korban adatott hozzá, kitűnik az évköny görög példányaiból, mellyekben, ugyszinte Scaliger görög
