Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
212 dig gyűrűjét kéré, mellyet önvérébe mártva, örök emlékül hagya neki. 27) S ekkor már elaléltan a többihez hurcoltatott a vesztőhelyre, bogy velők egyült tökélyesen kivégeztessék. Midőn pedig a nép a középre kívánná őket, hogy kard döfetvén testükbe, szemeivel kísérhesse a gyilkosság egész müvét, újra föl- váncorogtak, s magok jöttek a nézők kívánta hely színére, már az előtt megcsókolván egymást, hogy vér- tanuságukat a béke jeleivel végezzék. A többi ugyan mozdulatlanul és csendesen fogadó a vasat; annál inkább Szatur, ki legelső lépett a hágcsóra, első volt, ki lelkét kiadá, hogy Perpetuára várakozhassék. Perpetua pedig, hogy valami fájdalomban részesüljön, oldalbordái közt megdöfetvén fölkiáltott, s a tanonc küzdőnek eltévedt jobbját maga igazitá nyakszirtjébe. Különben, akaratja ellenére, tán nem is ölethetett volna meg illy asszony, kitől a tisztátalan lélek is tartott. Oh győzhetetlen és boldogságos szent vértanuk ! Oh valóban a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségére hívott- és választottak! Melly dicsőséget a ki hirdeti, magasztalja, és imádja ezen uj példákat is, a régieknél nem kevésbbé, olvassa az egyház épülésére, hogy igy az újabb erények is mindig ugyanazon egy Szentlelket tanúsítsák még jelenleg is működni ; s a mindenható Atya és Fiú Istent Krisztus Jézust, mi Urunkat, kinek dicsőség és véghetlen hatalom mindörökkön örökké. Amen. 28) 21) Ebből kitetszik , hogy elleneinknek nincs okuk minket a szentek ereklyéinek tiszteletéért megtámadni. Vagy elvetendő leendett-e e szent vértanú vérébe mártott gyűrű?! A sóvári kéziratban igy olvasható : Átadá neki boldog örökségét , hátrahagyván illy vérnek zálogát és emlényét. 28) Ruinárt ezen emlékirat után Holstein Lukács hátrahagyott jegyzeteit közli, mellyeket halála után a tudós Pos- sini Péter nagy szorgalommal és fáradsággal, gyakran apró papirszeletekről összeszedett, elrendezett, és rövid előszóval ellátva, kiadott. Kiadásukban , — miként ezen előszóban említi — olly lelkismerelesen járt el, hogy csak ott egészité ki Holstein számos rövidítéseit és jegyeit, hol bizonyos volt a szerző szándokolta értelemről, hol pedig kevésbbé bizonyos
