Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
213 Elöjegyzetek sz. Leonides és társai szenvedéséhez. 1. Özséb egyháztört. 6. köt. elején olly kegyetlennek irja le a keresztény egyház üldöztetését Szevér császár alatt, hogy ezen időben az egész föld, különösen pedig Alexandria kitűnő vértanuságok színhelyévé lön. Mivel azonban Özséb gyűjteménye, melly- ben a régi vértanuk történeteit közié, elveszett, ezen vértanukról csak azon kevés maradt fenn, mit Origc- nesről szoltában történelmének 6-ik könyvébe (az első s következő fejezetekben) fölvett, mitis e helyen közzé teendőnek véltünk; mert illy nagy kincs csekélyebb töredékeit is többre kell becsülnünk aranynál és drága köveknél. Ezekben is, valamint mindenben, mitÖzséb- töl vettünk, Vales fordításával éltünk. 2. Leonidesnek, kit itt első helyen említünk, vér- tanuságát Özséb évkönyvében 203-dik évre teszi. Erről említést tesz a római vértanukönyv is sz. György hava 22-én, Plutarch, Potamiaena s a többi itt említett vértanú ünnepét pedig sz. Iván hava 28-ára helyezi, kiket más vértanukönyvek is e napon említenek, noha Özséb elbeszéléséből kiviláglik, hogy különböző napokon szenvedtek vértanuságot. Vales megjegyzi, hogy a görögök havitáraiban a Herais vagy is Irais név három különböző napon ünnepeltetik. Először ugyanis böjtmás hava 5-dik, másodszor sz. Mihál hava 5-dik — volt erről, ott észrevételeit, az olvasót elölegesen figyelmeztetve közli. Sajnáljuk, hogy ezen akár ilészeti, akár nyelvészeti s hittani szempontból igen becses tudományos kincset , tnelly olly sok, az egyház hitére, gyakorlatára s fegyelmére fényt árasztó, érdekes adatot tartalmaz, fordításunkba nem igtathatjuk; miután egyrészt ezen jegyzetek valódi becse egyedül szaktudósoktól teljesen méltányolható , másrészt pedig bármi fordítás nem tekinthető szigorúan ité- szeti műnek. (A jegyzeteket lásd Ruinárt eredeti munkája 1. köt. 224-278. lap.) a fordítók.
