Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles vértanui emlékiratok. I. kötet

Ruinart Theodorik Rheimsbcn 1657—ik évi sz. Ivánhó 10-én tisztes szülőktől vette származását; ifjúkorában felsőbb tanulmányait elvégezvén, 1674-ben sz. Benedek szerzetének sz. Mórról nevezett társodá- jába lépett. Itt annyira előhaladt az egyházi tudományokban, hogy őt még mint ifjút a hires Mabillon János dolgozótársává választá 1682. Mennyire haladott illy kitűnő tanár vezérlete alatt: bizonyítja ezen mü, inellyet 1690-ben olly nagy érettséggel kidolgozva bocsátott napfényre, hogy tudományos igyekezetének ez első zsengéi kora műveltségének alapos tanujeléül szolgáltak.

1694-ben adta ki vitai Győzőnek a „Vandal üldözésről“ szóló történetét 5 kötetben, régi kéziratok után megbírálva. Ehhez csatolt az afrikai egyház régiségeiből négy kitűnő maradványt, t. i. I. Hét szerzetes szenvedését Carthagóban Hunnerik alatt. 11. sz. Ciprián dicséretére egy homiliát. III. Egy rövid évkönyvet, melly az 5—ik század végéig kiterjeszkedik és IV. Az afrikai egyház ismertetését. A homiliát és az évkönyvet ö adá ki először; a többit csak régi kéziratok után úgy kijavítva, hogy mintegy újaknak látszának. Az ismertetéshez tudomá- nyos jegyzeteket, a vandal üldözéshez pedig jeles értelmezést adott, mellyben annak kezdetét, folytatását s végét a legpontosabban adja elő; és mit vitai Győző vagy elhagyott, vagy pedig csak fölületesen tárgyalt, bőven kiegészíté.

1699- ben toursi Gergelnek, a legrégibb kéziratok egybevetése által kijavított munkáit bocsátá közre, hozzáadva Fredegár évkönyvét és Gergel történetének kivonatát a frank királyok első törzsfájára vonatkozó uj jegyzetekkel. Az előre bocsátott tudományos s elolvasásra érdemes élőbeszédben sok eddig Gergelröl s a frankok történetéről ismeretleneket hoz elő.—Rövid, de ernyedetlen szorgalommal irt jegyzeteket is csatolt hozzá, mellyekben nincs, mi fölös, nincs, mi a szerzőre, vagy a történelemre fényt nem árasztana. A sz. germaini kir. apátság régi okiratait is tudományosan fölvilágositá.

1700- ban Mabillonnal közösen működve a ,,6-ik bencés század, vagy is az Anyaszentegyház 11-ik századának két kötetét“ adá ki, mellyben e szerzet története foglaltatik.

1702-ban francia nyelven irta e müvet „Apologia Missionis S. Mauri, Apostoli Benedictionorum in Gallia;“ későbben c szerzet vértanúja Placidusról egy értekezést, mindkettő latin nyelvre fordítva a Bene- dekrend évkönyvei első kötetének végén kijött.

Mabillonnak mindaddig meg nem támadott sőt mindenkitől dicsért okmányi munkáját 1703-ban Germon Bertalan megtámadá, és könyvében minden okmánya, de fökép azok ellen kelt ki, mellyek példány1