Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles vértanui emlékiratok. I. kötet
2 képen a nevezett miiben kinyomattak. Mabillon, ki minden vetekedést gyűlölt, nem engedő magát érdekesb dolgaitól elvonatni, hogy t. i. félbe hagyva szerzetének elkezdett történetírását, olly ellennel száljon szembe, ki inkább irálygyakorlás , sem mint régiségekbeni búvárkodás miatt látszott az okmányokat birálgatni, mellyekhez tudományos jártassággal nem is nyúlhatott, miután mint őszintén megvallja, egyet sem látott azok közöl. Midőn tehát Mabillon e diplomatikus mii második kiadásáról gondolkodnék, elörebocsátott egy értekezést, mellyben az Ítész főbb érveit megcáfold. Később midőn Germon Vandemir országnagy hires iratát támadd meg, ezt Theodorik erélyesen védte 1706-ban „a párisi egyház vádirata“ cimü munkájában. E közben mindamellett nem szűnt meg segítni Mabillont az évkönyvek kiadásában, s e terhes munkának nagy részét magára vállald, midőn a derék ősz, kit atyjaként tisztelt, 1707—ik év karácson hava 27-én meghalt. E diplomatikai mü második kiadása már készen volt, csak az élőbeszéd hiányzott; ezt aztán Theodorik uj jegyzetekkel ellátva hozzá adá, s igy bocsátá napfényre 1708-ban. Minthogy pedig Mabillon az évkönyvek 5-ik kötetét is majd egészen elvégző, iratait Theodorik elrendezte s kipótolva a hiányokat, kiadásra elkészítő. 1709-ben nem annyira tanára iránti hálás szivének tanúságául, mint inkább , hogy eleget tegyen több jeles férfiú kívánságának : Mabillon életrajzát bocsátá közre anyanyelvén. Kiirtandónak látszék ugyanis ama több nagy férfiútól pártolt balvélemény, mellynél fogva sokan hivék, hogy az egyházi tudományok művelése alig történhetik meg a zárdái ájtatosság észrevehető kára nélkül. De azok, kik Mabillon társaságában megfordultak, tudták : milly lelkiismeretesen kapcsold ö egybe szerzetesi kötelmeit irói tömérdek foglalatosságával; mert szerzetesállapotát sohasem téveszté lelke elöl, mig irói pályája csak némelly- kor jutott eszébe. Azért hathatósb s erösb okkal nem lehetett védeni, sem ajánlani a tudományok helyes gyakorlatát, mint e példánykép fölmutatásával, mellyet a tudománykedvelök utánzásul tekintetbe vehetőnek, s melly nekik iránytűül szolgálhata, a tudomány és ájtatosság ösz- egyeztetésében. Ezt Theodorik szerencsésen meg is tévé, nem annyira önhajlamából, vagy társai sürgetésére, mint mások kérelmére s alkalmatlankodására, mert elöjáróinak sem tetszett, hogy azok köztudomásúak legyenek, miket a szerzet emlékezetében is eléggé hűn megőrizve láttak ; azonban több más jeles férfiú tekintélye győzött. Theodorikra bízatott a szerzet évkönyveinek folytatása is onnan , hol Mabillon félbenhagyta. Midőn tehát e végett az okmányokat össze gyűjtötte, Champagneba utazott, hogy olt az egyházak és zárdák irományait fölkutassa, s ha talán valami a történet fólvilágosítására szolgáló adatokat lelne, azokat összeszedné s leírná. Midőn innét Párisfelé útba volna, folytonos hideglelése kényszerűé őt a szent Vitórol nevezett bencés tartomány haut-villarsi sz. Péter zárdájában megszülni ; de baja minden orvosi segélylyel s a rend ájtatos férfiai ernyedetlen ápolásával is dacolt, mig a derék férfiút betegsége 17—ik napján sz. Mihál hava 27-én az élők sorából ki is törölte.
