Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

154

A vértanuk alázatossága Filipp, irt.

lev. 2, 6.

akaratjának dacára s azok föltámadásának akadályozására tevék, hogy, a mint maguk mondák, még csak reményök se legyen a föltámadásra, mert ők e reményre támaszkodva, új és idegen vallást hoznak be hozzánk, a legborzasztóbb kinokat semmibe sem veszik, s még a halálnak is olly bátran és lelkesen lépnek elébe. Majd meglátjuk, valljon föl fognak-e támadni, vagy segitségökre lesz-e Istenök, s kiragadandja-e őket kezeinkből.

(Ezek történtek a fönnebb említett császár idejében Krisztus egyházával, mellyekböl már következtethetjük, mik történhettek egyéb tartományokban. Érdemes még némellyeket ugyanazon levélből ide csatolni, mellyek e vértanuk szelídségét és nyájasságát ekképen rajzolják.)

XVII. Annyira törekedtek Krisztust — „ki is- ' leni természettel bírván nem ragadomány gyanánt te- kinté Istennel egyenlőségét“ — utánozni, s vele vetélkedni , hogy noha a dicsőség olly magas polcára emeltettek, s nem egyszer és máskor, hanem sokszor kinoz- tattak, a vadállatok körmei közöl újólag börtönbe hur- coltattak ; noha égésfollok, sávok és sebek boriták testüket ; mindamellett sem önmagukat vértanuknak nem tekinték, sem általunk azoknak neveztetni nem akartak ; sőt ha valaki őket levélben, vagy pedig barátságos szóváltásban vértanuknak nevezte volna, azt komolyan megdorgálták és megfedték, s csak magának Krisztusnak, úgy mint bű és igaz tanúnak, a halandók közti elsőszülöttnek, a mennyei élet szerzője és fejedelmének, valamint azoknak, kik ez életből már valóban elköltöztek, kiket Krisztus vallatásukban magához fölvett, azt halállal mintegy gyűrűvel lepecsételvén ; azoknak engedék át legörömeslebb a vértanúi nevet, magukat csak méltatlan s megvetett bitvallóknak akarván tartatni. Könyhulatva kérték egyszersmind testvéreiket, miszerint folytonos imákat intézzenek Istenhez, hogy igy a vértanuság teljes befejezésére méltassanak. És valóban vértanúi erényekkel tündöklőitek , nagy szabadlelküséggel és bizalommal válaszol-