Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
V. Hallván Polikárp, ezen csodálatra méltó férfiú, hogy a nép élete után leskelödik, meg nem rettent, sőt a városban akart maradni. Némellyek azonban rábeszélték, hogy vonuljon félre. Kiment tehát a várostól nem messze fekvő kis mezei jószágra, hol kevés övéivel egyebet nem tett, mint éjjel-nappal imádkozott , az emberekért s a világon elszórt egyházért, miként szokása vala. Midőn egyszer igy imádkoznék, megfogatása előtt három nappal, látmánya volt, ugyanis fejpárnáját látta égni. — Akkor övéihez fordulván, jövendölve mondá : „Nekem elevenen kell megéget- telnem.“ VI. Midőn már nyomában valának kutatói, más pusztára ment át. Azok nem lelvén öt, két szolgát foglak el, kiknek egyike kinzatás közben elárulá öt. Mivel házbeliek voltak feladói, nem maradhatott elrejtve. He- ródes, máskép Kleronomos az Irenarcha (békebiró) nagyon óhajtotta, hogy a kiizdhelyre állíttatva érje el célját: Krisztus társaságába jutni, árulói pedig Judás büntetését szenvedjék. VII. Pénteken estebéd táján, megindultak a poroszlók és lovasok, azon ifjú társaságában, ki öt föladta, szokásos fegyvereikkel ellátva, mintha rabló ellen rándulnának ki. Estve későn körülfogták a házat, s annak fedélzeti szobájában találták öt. Onnan más pusztára illanhatott volna, de nem akart, mondván : „Legyen az Úr akaratja.“ Hallván pedig a keritöket alant beszélni, lement hozzájok, és szólott velők. Ezek bámultak korán, rettenthetlenségén, és mondák egymásnak : ,,Annyira kellett-e törnünk magunkat, hogy egy ősz embert megfogjunk ?“ Mindjárt ételt és italt tétetett fel nekik, a mennyit csak kivánának: magának pedig egy órai időt kért, hogy zavartalanul imádkoz- hassék. Midőn azt neki megengedték, állva imádkozván, Isten malasztjával annyira telt el, hogy egymásután két óráig meg nem állt, úgy, hogy a hallgatók bánekiiljenek; úgy azonban, hogy ha a futás lehetetlen, erős lélekkel tűrjék a halált. a fordítók.
