Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

deneknek, miszerint Krisztus vértanúi azon pillanatban, mellyben kinzatának, a gyenge testből kivetkeztek, vagy inkább: hogy azUr velők volt, és őket segítette. Ezek Krisztus kegyelmére ügyelve a földi kínokat meg- veték, s egy órányi idő alatt az örök büntetéstől megszabadultak. Hidegnek tetszett nekik a szívtelen bakók tüze. Szemökelőtt volt t.i. az örök tűznek elkerülése, melly soha einem alszik ; és lelki szemeikkel szemlélték már a javakat, mellyek a béketürökre várakoznak, s mellyeket sem fül nem hallott sem szem nem látott, sem az emberi szív felnem foghat, de nekik az Ur mulatott , mint kik már nem emberek, hanem angyalok voltak. Hasonlón szenvedték a legkegyetlenebb kínokat , kik az állatok elé dobattak, csigákra terjesztettek ki, s különféle kínzásokkal illettettek, hogy igy, ha lehetséges volna, a zsarnok őket a büntetés folytonossága által Krisztus megtagadására birja.

III. Sokat is incselkedett ellenük a gonosz szellem; de hála Istennek senkit megnem győzhetett. Ugyanis a Iegbajnokabb Germanicus állhatatosságával eloszlatá a többinek félénkségét ; ez tudniillik dicsőén harcolta vadakkal. Mert midőn az altanácsfö öt rábírni akará, hogy saját éltén könyörüljön ; önkényt hivá magához a vadat, s nekiment, kívánva minél előbb e gonosz emberek éltéből kiköltözni. Ezután az egész sokaság, bámulva a jámbor és vallásos keresztények lelkierején felkiálta : vidd az istenteleneket, kerestessék Polikárp.

IV. Bizonyos Quintus nevű phrygiai pedig, ki kevéssel az előtt jött Phrygiából, meglátván a vadakat, félni kezdett. Ezt, noha maga önkényt jelent meg a biró előtt, és több mást is erre buzdított, reábirta az altanácsfö sok kéréssel, hogy (az istenekre) esküdjék és áldozzon. Miért is nem tartjuk dicséretesnek, testvéreink! ha valaki önkényt adja át magát üldözőinek, miután erre nem tanit az evangeliom. 2) *)

*) Krisztus ugyanis az evangeliomban (Máté 10, 23) tanítványait inti, hogy egy városban üldöztetvén másba me-