Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

DC^DCC:

—-29 —

Visszatér az éj mögött?

Miképen a tavasznak reggelén A dús virányok szőnyegén Kél a május-napnak hajnala Égve a hegyeknek ormain :

Akkép áll az égnek angyala,

Áll ragyogva Hebron dombjain.

S útnak indul, összejárja Mind a Krisztushiveket,

Össze a hitérzet álja Átbuzogta sziveket,

S minden szívbe rőzsasarjat ültetett : S ím, midőn a szívvirág növelkedett, Es a zsenge rózsakelyh kifejledett Rajt’ viríta szent neved,

„Mária !“

Ment, kezében lángola Krisztus hitszövétneke, Ment, s a merre szárnyala Máriának zeng neve;

A menny kúpja szőnyegén Egyet ránt szövétnekén :