Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

28

S lön az édes szó közös szívének A természet lantja húrjain! —

Nekem is volt jó anyám,

Volt, ki ringatott karán,

Ki engem ápola Ki érttem lángola ;

Oh atyám !

Kell-e többet szótanom?!“ —

Éloah inte : — kereng körülötte az ég, Messze határin az este lealkonyodék,

S fény mosolyogva dereng koromárnya fölött ; Harsog az élet az ének ezüstje között;

Futva megindul az Orion, útja nyomán Kél s eliramlik a Syrius Aretur után; Halleluja!

Int az Ur, — és szózatára Gábriel föláll,

Indul a parancs szavára,

Es a földre száll.

Mi fény dereng, tör át az árnyakon? Talán a hajnal bibor szárnyakon