Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

— 18 —

£

gyek, vakok és süket-némákra ; elmondanám mindezt, ha élő emlékek nem hirdetnék szíve nagyságát, s nehány sorban s már itt mind elsorolhatnám fényes tetteit. Azonban ha tekintetbe vesszük, hogy az ö szíve, Jézus szeretetétől lángoló szíve csak a halállal, — vagy mit mondok, a halállal sem szűnt meg dobogni az Ínségben küzdőkért : akkor világosan látjuk, hogy szere- tetének gyümölcseit még csak alább sorolhatjuk el.

Azonban, bármilly erősnek látszott a kapocs, melly föpásztorunkat nyájához fűzé ; az isteni gondviselésnek mégis úgy tetszett, hogy az megszakadjon. 1845-ik évi Mária-hó 10-ke volt ama nap, melly Váczmegyét közösen szeretett főpapjától megfosztá ; de az árva kalocsai érseki megyét atyával ajándékozta meg. Nagy volt az öröm Kalocsán; nagyobb a bánat Váczott. Ezeknek fájdalmát enyhítendő, amazoknak örömét na- gyobbitancló mit tesz a jeles főpap ? A szeretet találékony, s egyszersmind legtartósabb emlény. Jézus is szeretetének örök zálogául, az oltári- szentségben jelenlevő teste- s vérével akarta fön- tartani a közte s miköztünk támadt testvéri szeretetek Szeretetének nagyszerű nyilatkozataival kivánt tehát a szeretett főpásztor elválni nyájától, melly et mind végig szeretett.

1845-dik évi novemb. 23-kán végre megjővén a pápai megerősítés, 1846-ik évi böjtmás h.

I