Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

15-én uj megyéjének kormányára sietett Nádas- dynk. Délutáni 3 V2 óra volt, midőn 12 ágyú moraja liirdeté az epedve vártnak érkeztét, ki alighogy a szentegyháznak ajtajához ért, főt. Ne- hiba János kanonok úrtól azon kijelentéssel fogadta el annak kulcsait, miszerint először is kedves jegyese pártfogónéjához, a magyarok nagyasszonyához fohászkodik, hogy ennek esedezése által a pásztorok pásztorától kegyelmet nyervén, Isten nagyobb dicsőségére s a lelkek üdvére kormányozhassa az egyházat, mellynek kormányára őt a Szentlélek helyezé. S a magyarok Nagyasz- szonya nem is késett szent fiához folyamodni a hő tisztelőjének szükséges malasztért, mit az Úr bőven is oszta hü szolgájának. Csak öt évig ült ö a kalocsai érseki széken: de ez öt év is elég adatot szolgáltat arra, miszerint lássuk, mikép teljesíté ö ezen alkalommal mondott szavait. Eléggé tapasztalhatták a lelkipásztorok, hogy ö valóban soha feledékenységbe nem bocsátá fáradozásaikat, s az Úr szöllejében arczukról lehulló veríték cseppeit; hogy „gondjaikat kevesbíteni, könyei- ket letörleni, nekik vigasztalást nyújtani“ soha sem mulasztá. Tapasztalták a papnövendékek, hogy teljesen beteljesíté, mit ekkor Ígért nekik: „Atyát találtatok bennem, ki titeket mától kezdve akkép szeret, mint az egyszülöttet annak édes anyja.“ Tapasztalták mindnyájan : milly bölcse- ^

2*