Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

Előszó

kor,melly látta, mikép fürdik keresztény vérben a pogánynak gyilkoló vasa, mikép lesznek dühöngő lángok martalékivá a hit szent bajnoki, mikép marcangolják szét a fenevadak is Jézus egyháza tagjait, mikép fárad ki az egyháznak rombolásában minden, a mi csak annak ártani tudott — igen, ez a gyászos de háromszor dicső kor ma csak a történet vérbetükkel irt lapjain látható: — a kéz ... hol a kéz,melly üldözte az égi édes anyát? ... a vasat —tán rozsda ette meg ... a tűz önmagát emésztetteföl, — kidiilt a harcban minden — s elveszett,csak az egyház — anyánk, a nagy üldözött él és áll még ... kezében a diadalmas „kereszt“, utána „1853“ év, s csak úgy mosolyg, midőn a kiállt nehéz időkre ollykor viszsza-visszanéz. ...

Ma más korban élünk. Ma béke van. De ki hinné, hogy ez a kor amannál mégis számtalan tekintetben veszedelmesebb? — Igaz, ma csak néhol s ritkán ontják ki a kereszténynek vérét Krisztus hitéért: de azért e kor — s épen ne csodálkozzék a világ azon, hogy ismételve, s úgy meg-