Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Kluch József néhai nyitrai püspök rövid életrajza
335 származó egyházi férfiú, csekélyebb jövedelmével, különféle terhek mellett olly nemes dolgokat visz végbe, miket inkább tudunk bámulni mint fölfogni. S ha ez első és utolsó eset volna, nem lehetne csodálkozni azon elfogult, vak , szájaskodó kifogásokon, miket az egyháziak javadalmai ellen annyiszor solly sok alakban hallottunk, s mi több, ma is hallunk. Az egyház, ha nem akadályoztaték, nemcsak a szellemi hanem az anyagi közjóllétnek is folytonos emeltyűje volt, s hol ezen emeltyűt szükséges erejétől megfosztották, ott az illy lépés mindig megtenné a maga keserű gyümölcsét. „Ti vagytok a világ világossága; ti vagytok a föld sava !14 Megváltónk csak az egyháznak köté különösen szivére e szavakat, mert e fönséges eszmének csak az egyház tud igazán megfelelni; csak az egyház képes tanításával a világ világossága lenni, csak az egyház tudja képezni a föld savát, anyagi jótetteivel. Láttuk hogy az emberiség szellemi és anyagi jóllétének előmozdítása Isten dicsősége után fő életcélja vala Kluchunknak ; cselekedett s tanított, hogy az üdvezitő ígérete szerint, boldog legyen *) ; s midőn a kór iszonyú rombolásokkal dúlt volna már tagjaiban , még akkor sem hagyott föl főpásztori kötelességének folytatásával, olly- annyira, hogy a beteg püspöknek kórágyát, sőt mi több, halotti-ágyát is valóban tanitói-széknek lehete nevezni. Ennek látására tekintsük meg öt utósó órájában, lépjünk halotti-ágyához. Jóval előbb érzé s többször valódi meggyőződéssel mondá, hogy az év (1826) végével élete is bezáródik. Milly leverő nyilatkozat vala ez környezőire nézve ! ó pedig nemcsak hogy nem remegett az utósó órától, hanem inkább a többit vigasztalá. Miután az oltáriszentséget és utósó-kenetet fölvette, derült arccal, nyugott lélekkel, Istenbe vetett bizalommal várá a haláltusát. Ollyan volt mint a lenyugvó nap, hiába ölelkeznek sugáraiba a felhők, mosolygva tűnik el, hogy másutt uj életre serkenjen. — 0 Máié, 5.
