Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

Kluch József néhai nyitrai püspök rövid életrajza

336

Az apostoli hitvallás elmondása után több helyre szétküldé búcsúzó leveleit, mellyek közöl itt csak azt emlitjük meg, mit halálos ágyából megyéjének papjaihoz intézett, melly- ben őket kötelességeiknek lelkismeretes teljesítésére, az elöljárók iránti engedelmességre, mindenki iránt pedig szeretetre serkenti ; végre pedig szivökre kötvén a hívek boldogságát s örökös atyai vonzalmáról biztosítván őket. lelkét imáikba ajánlja 1).

Ezek után, eszméletét ptósó leheletéig el nem vesztvén, ez életet .jobbal váltá föl az 1826-ik év utőső napján, Mocsonokon, életének 79-ik esztendejében, miután a nyi- trai püspöki székben közel tizenkilenc évet töltött volna. Tetemeit a nyitrai székesegyház sírboltja birja, hová azokat a pozsonyi országgyűlésről Nyitrára siető nagyváradi püspök s Kluch utóda Wurum József nagyszerű egyházi gyász- szertartással tévé le.

Beteljesedtek Kluchon sz Jeromos ama szavai: „Nem emlékszem, hogy annak gonosz halállal kimultát olvastam volna, ki örömest alamizsnálkodott: sok szószólója lévén, lehetetlen meg nem hallgattatnia.“ Boldogok az Urban meghaltak: már megnyugodnak munkáiktól, és az ő cselekedeteik követik őket.

U „Dilecti Filii! — Tempos resolutionis meae non procul abesse video. Fortius enim, ac unquam prius , Judicem supremum per aegritudinis molestias pulsantem, vicinamque mortem mihi indicantem sentio. Propterea paterne, ac postremo vos hortor, Filii dilectissimi ! ut me etiam ad aeterna translato, fideles vos in officio vestro exhibeatis, erga Superiores reverentiam, et obedientiam ; erga singulos charitatem et pacem ; in iis autem , quae muneris vestri sunt, industriam et zelum semper sectantes; quatenus a Principe Pastorum, Christo Jesu, immarcescibilem gloriae Coronam consequi mereamini. Commendo vos Deo , et Verbo Gratiae ipsius. Commendo vobis fidelem populum , curae vestrae creditum ; commendo denique me et peccatricem animam meam, piis orationibus vestris. Suscipite meam, Praesulis vestri, vos sincere semper diligentis, paternam benedictionem, quam vobis peramanter impertior, et ea, qua fueram, paterna propensione nunc etiam moriens persevero.“