Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A teremtés hat korszaka
247 volna iránta az, ki rendes geologiá aka ma benne keresni, minél a legkisebb gondja is nagyobb volt. De legyen már elég ennyi e tárgyról, egy gyönyörű látvány várakozik ránk, és ez a fönséges és szép napnak legelső földerülése. / Negyedik korszak. Laudate eum sol et luna : laudate eum omnes stellae et lumen. „És mondá Isten : legyenek világlók az ég területében, elkülönözendők a napot az éjtől, hogy jelül szolgáljanak az idők, napok és évek számára ; hogy legyenek világlók az ég területében, megvilágítandók a földet; és úgy lön. — Szerzé tehát Isten a két nagy világlót : a nagyobb világlót a nappali uralkodásra; a kisebb világlót pedig az éjjeli uralkodásra, és a csillagokat. És helyezé azokat Isten az ég területébe, hogy világítsák a földet. És hogy uralkodjanak nappal és éjjel, s elkülönözzék a világot a sötéttől : és látá Isten hogy jő. És lön est, és lön reggel negyednap.“ íme tehát itt van a legelső derű, itt veszi kezdetét ez is, és nem játszta örökké ugyanazon egy szerepet, mellyet most visz, hanem egykor kezdte, és egykor végezni is fogja e föladatát. De ne fűzzük ezt tovább, hanem térjünk inkább a dologra. Ismét a napról és a csillagokról lévén sző : itt újra azt kellene csak ismételnem, a mit ezeknek teremteté- séről már fönebb mondottam. Elég legyen azonban itt röviden azt megemlíteni, miszerint már a régiek közöl is többen akként értették ezt, hogy kezdetben teremtette Isten az égi testeket mind együtt véve *) ; de mindjárt nem *) Erről igy ír Montanius : „Superest igitur, ut coelum hoc loco (nempe versu primo) non aliud sit, qnam quod videtur a nobis, et coelum proprie nuncupatur : hoc est, systema illud splendidorum et terram ambientium corporum. Quae cum terra et aqua,
