Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A teremtés hat korszaka
248 voltak oily tökélyesek mint a negyedik napon. Láttuk fö- nebb, mikint alexandriai Cyrill is illy formán vélekedett, nem különben sz. Vazult, Caesariust és Origenest is ideszámíthatjuk ; aquinói sz. Tamás szinte inár az első napi világosságot a naptól származottnak állitá. Tehát koránsem az újon fölmerült földtani ismeretekhez alkalmazott magya- rázás-mód ez, ha azt állítjuk, hogy a negyedik napon nem teremtetett a nap és hold, hanem csak ekkor kezdék meg a földhözi tökélyes viszonyukat. — Még csak egy ellenvetést kell itt megcáfolni, s azonnal vége lesz e korszaknak is. — Igen sok abban ütközik meg, hogy Mózes a napot és holdat nagy világldknak mondja. Erre csak azt felelem, hogy ezt teljes joggal teszi; mert először már szemünknek is igy tűnnek föl ; másodszor pedig senki sem tagadhatja, hogy jó nagy darab biz az mind a kettő; ki lát ebben hibát? Vagy talán az következik abból, hogy ha ezek nagyok, a többi kicsiny ? Épen nem ! azt sehol sem mondja, hogy a többi égi test kisebb, a ki nem hiszi olvassa el a szöveget. Mondja ugyan, hogy a nap nagyobb, de ezt sem mondja a többiekre, hanem csak egyedül a holdra nézve és azt legkisebb betűvel sem mondja, hogy ezeknél inár nagyobb sehol sincs. Látjuk továbbá, hogy Mózes nagyon is jól tudta, elementisque Teliquis initio esse creata complures arbitrantur, quibus ita placet ; primo ipso die simplicia omnia producta fuisse corpora ; quae tfrot/í lu , id est elementa Graeci nuncuparunt.“ — Tovább pedig igy szól: ,,Haec verborum Mosis interpraetatio veteres habet auctores, quorum meminit imprimis Basilius homil. tert.“ — L. Theologiae curs. compl. 7. k. 953 — 4. 1. — így vette a dolgot Hilarius, in Matth, cap. 4 ; nem különben nyssai sz. Gergely is, ki azt mondja , hogy Mózes ama szavai kettőt emlitenek csak, az eget és a földet : ,,tamquam extrema rerum omnium quae sensibus percipiuntur ; ut, cum ea quibus comprehensa sunt caetera, a Deo procreata diceret, id omne complecteretur, quod intra extrema continetur.“ Libr. in He- xameron. — Alexandriai Cyrillt már fönebb hallottuk ; nem különben F.ugubin-, Catharin- és Perrer-t is, midőn a világosságról szóltunk.
