Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A teremtés hat korszaka
246 annyit állítok, hogy megelőzte az állati életet; ha pedig ez áll, akkor Mózes rendje ellen a legkisebb kifogásunk sem lehet többé, sőt el kell ismernünk, hogy a legszebb logikával élt, előbb emlékezvén meg a növények-, mint az állatokról. Hogy pedig a szent iró mindjárt a harmadik nap előszámlálja a növényország minden osztályát, ezt célja kívánta így. Ugyanis az ő szeme előtt más ne m forgott, mint egyedül azon cél, hogy megmutassa ki által, nem pedig mi módon állott elő a világ, azért igazságtalan vat, legnagyobb részt növényállatokkal találkozunk ugyanott : még kevesebb okunk lesz kifogást tenni Mózes rendje ellen. Igaz u- gyan, hogy legalúl aránylag kevesebb növény-, mint állalma- radványt lelünk, de ebből nem következik ám az, hogy a növényélet az állatéletnél kisebb volt ; mert igen nagy különség van e két ország maradványainak lerakodási módja közt. Míg a liliomféle tengeri állatok (crinoida) és polypok a tenger fenekéhez va- lának nőve, s a többiek is kizárólag csak a tengerben éltek : haláluk után azonnal lerakodtak a tenger fenekére; ellenben a növényeknek a száraztól kellett elszakittatniok, egy ideig a tengeren úszva rohadni, és csak e viszontagság után juthatott itt-ott egy példány a vizlerakta rétegek közé. — Innen lehet megmagyaráz nunk azt is, hogy csak bizonyos fajú alsó fokú növényekkel találkozunk leginkább az átmeneti képzetekben. — Lindley tanár egy eszélyes kísérletet tett, melly az egészet szépen megfejti. U- gyanis egy vízzel tölt edénybe 177-féle nagyrészt már a kőszén rétegekben is képviselt növényt tett, és két évig állni hagyta, ezen idő lefolyta után a következő eredményre jött : a) a legtöbb kétszikűnek kérge és levele egészen szétoszlott ; b) hogy az egyszikűek (monocotyledona) jobban ellenálltak a szétosztásnak, főleg a pálmák; a füvek ellenben és a kákák egészen elvesztek; c) a gombák, mohok és minden más tökéletlenebb növények elenyésztek ; d) hogy a harasztoknak bizonyos, a víznek ellenálló sajátságuk van főleg zöld állapotban, és ezekből egy példány sem oszlott szét! — Lásd „Fossil Flora.“ 3. k. 4. 1. — Nincs okunk tehát megütközni, ha a kétsziküeket csak alig találjuk képviselve az átmeneti korszakban a stigmáriák- és sigilláriákban (mellyek legalább Lindley és Hutton szerint dicotyledonák); míg ellenben egysziküeket, harasztokat és zsurlóféléket (equisetacea) a legnagyobb mennyiségben és túlsúlyban találjuk, minthogy épen ezek bírnak a vízben az enyészetnek ellenálló erővel.
