Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A teremtés hat korszaka
230 elveszte, forróságát még ezután is sokáig megtartá ; minek következtében nagy mennyiségű lég-, gőz-, pára- és füstnemű anyagokkal kellett körülburkolva lennie ; minthogy pedig ezen anyagok egyvelege nem átlátszd, azon a nap fénye át nem hathatott volna a földnek már többé nem izzó színéig ; s igy szükségkép sötétség uralgott a földön. Ezalatt a föld kihűlése mindinkább előhaladván, a viz is, melly eddig pára alakban foglalta el az egész légkört , minthogy a föld izzosága miatt a földön meg nem maradhatott: most már meghűlés által leveretni kezdett. Minthogy azonban a föld vékony kérge még mindig igen forró volt: csakhamar ismét gőzzé alakíttatott, és ismét leverettet. Illy körülmények között szünteleni záporozásnak kelle lennie. Mikor azonban a földgömb jobban kihűlt, a viz annak egész színét elburitotta, minthogy ez folyó állapotból szilárdulván meg, mindenütt róna volt. Hegyek és mélységek csak ezután keletkeztek, miután már a földkérge erősebb volt és a benn dühöngő erőnek csak illy romlások közt engedett. „Isten szelleme lebegő a viz színén.“ Szent Jeromos, Vazul és Athanáz Isten szelleme alatt az Atyától és Fiútól származó Szentlelket értik, és több szent atya innen a Szentlélek istenségét törekedett bebizonyitani. A latin „ferebatur“ a héberben nSn“l£ szóval fejeztetik ki, melly szent Vazul, szent Jeromos és Diodorus szerint a madarakról mondatik, midőn a tojásokon, vagy a csirkéken gyöngén kiterjesztett szárnyakkal lengenek, azokat melegítik, élesztik és ébresztik. Hasonlókép lebegett Isten lelke is a vizeken — mond szent Ágoston, — nem egy helyről a másikra való mozgásával, hanem mindent meghaladó hatalmával, mint midőn a művész eszméje és akarata a készítendő tárgyakon leng 1). Isten lelke is tehát 1 j ,,Esse Spiritum operantem , vi quadam effectoria et fabricatoria , ut illud cui superfertur , efficiatur et fabricetur : sicut superfertur voluntas artificis ligno, vel cuique rei subjectae ad operandum , vel etiam ipsis membris corporis sui quae ad operandum movef.“ In libr. imperf. de Genesi, cap. 4.
