Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

Az egyház és állam

200 talom elenyészik; raig mások, eliszonyodva a szám- és végnélküli veszélyektől, mellyeket a fejetlenség szül, olly szűk határok közé szorítják a nép jogait, hogy a szabad­ságnak még árnyéka sem marad. E két szélsőség között a katholika egyház hittudősai közép utat tartanak. Elismerik mind az egyik mind a másik jogot, a hatalom jogát úgy, mint a szabadságét, de ezen hozzáadással : minthogy e két egymás ellenébe tett erő a történelem átalános bizonyí­tásaként majdnem mindig oda törekszik, hogy jogaikkal visszaélve egymást kölcsönösen lerontsák : errenézve, ha egyikét vagy másikát nem akarjuk föláldozni, elkerülhet- lenül szükséges, miszerint bizonyos harmadik, felsőbb erő jelenjék meg közöttük, melly elég hatalmas, elég tisz­telt arra, hogy mind az egyiket mind a másikat tulajdon határaik között megtartsa, s őket egymással megegyeztes­se. S ez az említett munka első könyvében foglalt ta- nitmánynak mintegy átnézete. A második könyv megmutatja, hogy a lelki ha­talom mind eredetére, mind természetére, mind tulajdona­ira nézve előbbvalő bármilly földi hatalomnál, és pedig először azért, mert az általa kormányzott lelki társadalom minden tekintetben fölebb áll egyéb, földi hatalom által kormányzott társadalomnál ; másodszor, mert az örök vég, melly a lelki társadalomnak kezdete, lét-oka s célja, ezen örök vég fölebb áll minden földi rendeltetésnél, melly az ideiglenes társadalmak kezdete, lét-oka s célja. Innen a harmadik könyvben azon következtetés történik, mi­szerint a földi hatalomnak a lelki hatalomhozi átalános vi­szonya ollyan, mint az alsóbb dologé a felsőbbhöz, vagyis alárendeltségi viszony ; továbbá, miszerint a legfőbb s egyedül levő lelki hatalom azért áll a fő de többféle földi hatalmak fölött, hogy ezeket egy közös utop igazgassa, hogy az általok képviselt s kormányzott különféle nemze­teket egy testületbe olvaszsza, hogy azokba egy lelket önt­sön, közöttök az egyességet és békét íöntartsa; s végre, miszerint ezen felsőbb, a népek közötti közbenjáró hata­lom , ugyanazon érv-, ugyanazon oknál fogva ama mér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom