Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Sz. Cyprián értekezése az Ur imájáról
196 gyón ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Ez a nappal, mellyet készite Isten, örvendjünk s vigadjunk azon.“ — Hogy pedig napnak nevezteték, azt Malachiás látnok bizonyítja, mondván: „Nektek pedig, kik félitek az Ur nevét, felvirad az igazság napja, üdvet árasztó sugaraival.“ S hogyha a szentirás szerint Krisztus igaz nap és igaz nappal: nincs óra, mellyben a keresztényeknek nem kellene szünetlenül Istent imádniok , hogy igy, kik Krisztusban , azaz: igaz nap- és nappalban élünk, az egész napot imában töltsük, midőn pedig a természet törvénye szerint a napot sötét éj váltja föl, az imában virasztóknak akkor sincs veszteségök; mert a világosság fiainak az éj sötétében is nappaluk van. Ugyanis mikor van világosság nélkül az, kinek szivében a világosság? Vagy mikor nincs napja és nappala annak, kinek Krisztus a napja és nappala ? Mi tehát, kik mindig Krisztusban, azaz : a világosságban vagyunk, még éjjel se szűnjünk meg imádkozni. így tett az özvegy Anna is, szünet nélkül s állhatatosan imádkozva s virasztva, hogy Isten kegyét kiérdemelje; amint az evangeliomban Írva van : „Nem távozott —úgymond— a templomból, imákkal és böjtölésekkel szolgálván az Urnák éjjel és nappal.“ — A pogányokróí, kik még nem vi- lágosítattak föl, vagy a zsidókról, kik elhagyva a világosságot , sötétségben maradtak, hallgatok. Mi, szeretett testvérim ! kik mindig az Ur világosságában vagyunk, kik tudjuk s tapasztaljuk, mivé levénk a malaszt vettével : az éjt is nappal gyanánt vegyük. Mindig világosságban hi- gyük lenni magunkat, ne hagyjuk magunkat megzavartatni a sötétségtől, mellytől megszabadultunk. Sem az éj, sem a restség és tunyaság ne szüntesse meg imáinkat. Isten kegyéből lelkileg megújulva és újjászületve, ügy viseljük magunkat, mint a jövő létben fogjuk magunkat viselni. Ott éj közbejötté nélkül csak nappalunk lesz : éjjel tehát úgy viraszszunk, mintha világosság volna. Ott mindig imádkozandunk s hálát rebegünk Istennek : tehát itt is szünetlen imádkozzunk és hálát zengjünk Istenünknek.
