Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

isteni fajból és életből veszi eredetét, s ezért létét Isten létével kapcsolja össze, ehhez hasonitja, s ezzel zavarja öszsze magát.

Költők, bölcsészek, müveit s műveletlen népek, ó- s jelenkoriak, szóval, különbség nélkül az egész emberiség — noha különféle alakú— ugyanezen követeléssel lépett elő.

Ez , mint napjainkban mondják, valami természetes (humanitaire).

A bálványimádás, melly olly sokáig uralkodott a földön (és milly dühhel?) nem szörnyű nyilatkozata-e ugyanezen ösztönnek?.. Az ösztön.mellyről szólunk, odáig vitte az embert, hogy az minden nyomorai mellett magának az Istennek trónját foglalná el. Oda jutott a dolog, hogy Istenné lenni s imádtatni közönségessé vált, s különösen a fejedelmeknél sokszor a halált sem várták, hogy isteníthessék őket. Az istenitések voltak a szónokok és költők szokásos közhelyei (loci communes), komolyan vett közhelyek, mellyek hihetetlen dolgokat mutattak föl ; de a mellyeket mégis a bálványzó babona igazaknak tartott. Istenek, félistenek, s közben közben az istenitéshez közel hősök és nagy férfiak szobrai lepték el az egész földet, szóval, minden Isten volt, csak maga az Isten nem.

Ha elhagyva a tömeget az ókori bölcsészetben kere- sesz menedéket ezen általános istenités ellenében, a bölcsészet egész terjedelmében gyalázván az ösztön minden eltérését, mint melly kútfeje emennek, csak tisztábban nyilvánitandja ez elvet ; s a legtisztább, legnyugodtabb és legműveltebb mondani fogja, miként: „van ős- eredetü isten-emberi társulat, van hasonlat az ember s Isten között, melly feljogosít bennünket arra, hogy az égi lények családja, — faja, — és nemzetségéből származtassuk magunkat“ 1).

,,Est prima hominis cum Deo societas ; est igitur hominis cum Deo similitudo, ex quo vere agnatio nobis cum coelestibus, vel genus, vel stirps appellari potest. Ex quo efficitur illud, ut is agnoscat Deum, qui unde ortus sit quasi recordetur, et noscat“. — Cicero de legibus I. k.

11*