Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
156 már nem én, él pedig bennem Krisztus.“— De hogyan teljesíthetjük ezt a Jézuséhoz hasonló bámulatos föloszlást? .. Ha a valóságos jelenlétet, a látszatok dacára, a természeti ész s érzékek ellenére hiszszük. Mindezeknek meg kell halnunk ; ezekből ki kell vetkőznünk, a hit által túlélnünk azokat, és semmit mást meg nem tartanunk magunknak, mint az akaratot, a szeretetet; valósággal áldozni, s az Isten akaratában és véghetlen szeretetében elegyülni, és elenyészni. Es ez annak bölcsészeti oka : mért nem foghatjuk föl természetes utón az oltáriszentség titkát, valamint ebben van a szeretetnek, mint e szentség végcéljának teljesedése, az egyszersmind legnagyobb áldozata az ember- és Istennek, ki ennek eszköze; és Plátó szemlélő lángelméje az ókori istenészet képletein át fölfogá e magasztos igazságot, midőn ekként irt: „minden áldozatnak, s mindannak mit a szent tudomány tárgyal, s mellyek által az istenség az emberekkel egyesül, célja a szeretet föntar- tása“ IV. Tekintsük a dolgot más oldaláról. Ezen uj tekintet nem kisebb jelentőségű az előbb vizsgáltnál, hogy t. i. ekként föléledvén a szeretet, az oltáriszentség föléleszti bennünk a tökélyt és minden részleteiben, egész valónkban ujjászül minket. Atalános igazság, hogy a mi jelesb és lényeges!) van bennünk, az a lelkiismeretben, az erkölcsi érzetben ösz- pontosul. De maga e lelkiismeret nem mindig egyaránt erős és pontos ; a szenvedélyek rohama által rendetlenségbe hoza- tik ; már nem tekinti olly gyöngédséggel kötelmét és csak távolról, gyengén érezteti hatását ; néha egészen megszűnni, vagy a rendetlen indulatok szerint változni látszik, holott épen ezeket kellene meggátolnia. Ezen szabályozó lelkiismeret rendezésére tehát uj szabály szükséges, majd ügy, mint az óra-mutatónál, mclly D Platon, Banquet.
