Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
131 erkölcsöket képezik. Egy protestáns publicista látván ezen szép intézvényt nagyon csodálkozva ekkép irt : „Milly nagy biztosság és zálog kívántatik ekkép minden egyéntől társalmi kötelmeinek beteljesítésére, az erény gyakorlására, a becsületesség-, a kegyesség-, a szeretet-s az irgalmasságra ! Találtathatnának-e illy erények máskép mindenütt? . . Itt nem a világ, hanem csak maga az Isten itélőszéke előtt szabályoztatik a lelkiismeret. Itt nem a bíró vádolja a bűnöst, hanem a bűnös vádolja maga-magát. És míg a más felekezetű keresztény amúgy felületesen vizsgálja önmagát, Ítéletet hoz önügyében, s feloldozza önmagát : addig a kath. keresztény a legszorosabban vizsgáltatik meg egymás által, Ítéletét az égből várja, és azon vigasztaló föloldozás után sóhajt, melly neki az isteni fölség nevében vagy megadatik, vagy megtagadtatik,vagy elhalasztatik. Milly dicső eszköze ez az emberek közti kölcsönös bizalomnak és a kötelmek tel— jesitésébeni tökélyes öszhangzásnak ! A fejedelem tekintélye nem fajulhat önkénynyé, sem a nép szabadsága szabadossággá. A tisztviselőség csak részrehajlattanul Ítélhet , a tanácsnok igazságos és érdek nélküli, az áldozár tiszta és buzgó az ö szolgálatában, a harcfi hű, az alattvaló becsületes, a főnök jogtisztelő“ 1). „Nem tagadhatni, mond egy más protestáns és nagy bölcsész — Leibnitz —, nem tagadhatni, miszerint ez intézmény méltó az isteni bölcseséghez, és bizonyosan semmi sincs szebb és dicséretre méltóbb a keresztény vallásban ; maguk a dunaiak és japánok is bámulásra ragadtattak ennek látása által. Valóban az, hogy gyónnunk kell, sokat visszavon a rosztól, kiváltkép azokat, kik még nem megrögzöttek, és nagy vigasztalást nyújt azoknak, kik elestek. S azért én az ájtatos, inéltóságos és okos gyóntató atyát az Istenség nagy műszerének tekintem a lelkek üdvének előmozdítására : mert az ő tanácsai indulatainkat szabályozzák , megismertetik velünk hibáinkat, ezek által kikerüljük a roszra vezető alkalmakat, ezek intenek, hogy Fitz-William, Lettres d'Atticus, 181, 182. 1. 9*
