Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

i 32

visszatérítsük az elvett jószágot, hozzuk helyre a botrányok által okozott roszakat, miként oszlassuk el kételyeinket, mikép emelkedjék föl a lesújtott lélek, végre ezek gyógyítják meg, vagy változtatják édesre a rongált lélek minden baját, és ha alig található e földön nemesebb tárgy a jó, a hű barátnál : minek nevezendem e barátot, kit egy isteni szentségnek esküje köt le hitét megtartani és rajtad segíteni?“ *).

Hlyen a gyónás.

V. És ez inkább egyező emberi természetünkkel, mintsem hogy azt mindjárt kezdetben be nem hozták volna a törvényszerzők és.bölcsek; s azért majd minden népeknél föltaláljuk annak nyomait és főbb vonalait.

Mózes volt az első, ki nyilvános és valóságos gyónást állított föl törvényeiben 2).

Az indok ős törvényhozója ezt mondá : „Mennél többször igazán és önként megvallja a bűnös az ő vétkét, annál többször kivetkőzik azokból, miként a kigyó régi bőréből“ 3).

Senecának a gyónás felőli nevezetes szavait már fö- lebb hallottuk; halljuk most Sokrates nem kevesbbé hires nyilatkozatát: „Bárki igazságtalanságot követett el —• mond ő Plato Gorgiasában—• önmagának kell a bíróhoz — az orvoshoz futnia, hol őt kész büntetés várja. — Vádolja önmagát, fedezze föl bűnét és hozza azt napfényre, hogy büntetést, és gyógyszert nyerjen

.............Legyen önmagának vádlója, és mitse kíméljen, ne is nézze az orvos műtételét azon félelemben, nehogy e lelki baj idővel gyó- gyithatlan sebbé változzék“ 4).

Mennyire csodálta volna tehát Sokrates a gyónást! és milly vigasztaló a keresztényekre nézve, miszerint már 1

1) Leibnitz, Systema theologicum de Confessione.

2) Mózes, III. k. 5, 15. 18. ; — 6, 6. Mózes, IV. k. 5, 6. 7.

3) Lois de Menu fils de Brahma, dans les oevres de W. Jones, ne- negyed r. III. k. XI. fej.

4) Platon , Gorgias XXXVI. fej.