Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
101 mellyet azonban a pápa már az előtt egy szerzetesnek engedett volt át. X. Leo hajlandó vala az érintett egyént jo- gároli lemondásra bírni, s midőn ezt a spanyol követ urának jelenté, azon mondát is hozzá teve, miként ezen szerzetes egykor zsidó volt, Romában azonban ezzel nem törődnek. Ezen jelentéshez Llorente a következő észrevételt kapcsolja : „Különös egy tünemény, hogy a romai udvar kevéssé aggódik a felől : valljon valamelly szerzetes zsidó-e vagy nem, holott a spanyol inquisitionak parancsa van e részben legszigorúbban eljárni“ Magától is szemünkbe ötlik, milly elvetemedett lélekkel csavarja el Llorente azon körülményt, hogy a kérdéses egyén valaha zsidó volt, csakhogy a szentszéket a leggonoszabb lelkű közönyösségről vádolhassa. Mikép lesz az ő kezei közt a történelem torzképpé, például szolgálhat az is, mit a keresztes hadakról ir: „Az első hadmenet— úgymond— s a többi ezt követő hasonnemü hadjárat, igazságtalansága által bizonyosan föllázitandá Európát, hacsak már előre azon észellenes eszme nem tétetik a nemzetek sajátjává, miszerint a kereszténység dicsőítésére ős tiszteletére a harc is megvan engedve“ 2). Bátran kérdezhetem itt valljon van-e Llorenten kivül más, ki illyeket irni nem szégyenlené ? Egy más iratában, „vallás-alkotmányi tervében“, mely- lyet ő szinleg csak óhajtott kiadatni, melly azonban mégis életirói bizonyítása szerint— tulajdon tollából folyt, ezen állítását leljük : „A keresztény vallásból az emberiségre háramlóit hasznok ellensúlyoztalak azon számtalan rosztol, mellyek az eredeti egyház-alkotmány változtatásából származtak.“ E hitvallás után, melly minden katholikusnak tényleges önkiközösítése az egyház kebeléből, Llorente az egyházat azon álláspontra ügyekezett visszahelyezni, mely- lyet az, 200 évvel Kr. után elfoglalva tartott. Az egyházi elsőség (Primat) tehát, úgy véli a mi katholikus áldo- zárunk és kanonokunk, mint pusztán emberi intézmény, 0 Llorente , id. h. I. köt. 4-03. 1. 2) Llorente, id. h. I. köt. 26. 1.
