Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
91 sanbenitoba. s egyedül ezeknek fejére tétetett hasonló fö- veg (caroza) Valamint mindütt, úgy Spanyolországban is volt vezeklő-öltöny, s még jelenleg al9-ik században Némethon olly államai, mellyek magukat a legműveltebbek közzé sorolják, gonosztevőiket állatbőrökben hurcolják a vérpadra ; az ősi időkben Spanyolhon sanbeni- toban vezette oda. Mi továbbá az egyházzal kibékültek bünbánatát illeti, kettőt kell szem előtt tartanunk : először, hogy a ve- zeklés az inquisitio alapszabályai szerint a mennyire lelkiismeretesen lehet irgalommal és kegyességgel adatott föl * 2), s másodszor, hogy az ős egyház és középkor a vezek- lésben több épületest mint meggyalázót látott. Mig most ezren meg ezren még titokban sem vallják be bűneiket, őseink egész község előtt nem kétlék azokat bevallani. Fejedelmek léptek le trónjaikról, hogy alattvalóik láttára zsákban és hamuban vezekeljenek. így tön nagy Teodóz a tessaloniaiakon elkövetett nagy kegyetlensége miatt, kit azonban még sem vélt egy alattvalója is ezáltal meggyalázottnak. Szent Lajos francia király gyóntató atyja által — mint az egész ország tudta — többször ostoroz- tatá magát, senkisem panaszolkodott fejedelme meggyaláz- tatásán, mig ellenben milliók bámulált a sz. király rendkívüli ájtatosságát.—Példákra példákat tetézhetnénk, de a mondottak eléggé bizonyítják, miként őseink, egyedül a bűnt tárták meggyalázónak, s nem abünbánatot, sőt inkább általa ügyekvének a bünszülte gyalázatot lemosni. E szempontból tekintendők tehát az inquisitio által feladott vezeklések, s valóban Llorentenél is akadunk példákra— midőn az inquisitio által „de levi“ bűntetteitek olly kevéssé tartattak megbecstelenitettekkint, hogy a legfőbb családokkal sőt a királyi ház tagjaival is házassági szövetségre léplietének 3). Mi több, még a sulyosb gyanúba esettek is, vezeklés után visszanyerék előbbi hiva!) Llorente, id. h. I. Köt. 328. 1. 2) Reusz, Sammlung sat. 11. 1. 3) Llorente, id. h. I. köt. 251. 1.
