Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

26

Krisztus és az ö egyháza iránt tántoríthatlanul hű marad.

Az alázatosság végre még a külviszonyok terén is nyilvánul. Az alsó papság kiilállása már igen szegény, svalószínűleg nem egy könnyen lesz jobb, sőt mondhatni, hogy inkább nyomorultabb lesz, mig végre a felső és alsó is egyenlő sorsra nem jutand. A pap iránti tisztelet egész a semmiség pontjáig lesiilyedt, s helyébe a megutálás, lenézés, gyűlölet és üldözés jött divatba. Az álladalmak tekintélye, mit épen- séggel megsíratni nem érdemes, többé már nem áll a papság mellett, és minden, mi a világot eddig a papság tiszteletére kényszeríté, már öt elhagyta, vagy legalább el fogja hagyni. Illy megaláztatás vár a papságra, hogy álmagasságát és híu földi nagyravágyá- sát bánja meg. Ha a pap szegény és elhagyatott, kigunyolt és megutált, minden szebb kilátás nélkül a világtól eltaszíttatott, hatalom- és segítségtől meg- fosztatott lesz : akkor nem vesztett el mást, mint épen azt, mit rajta gyűlölt a világ, s mit tőle irigyeltek; s akkor fognak a bensöleg elszegényült és vigasztalást kereső szívek a végsőig megalázott papsághoz visszafordulni, melly az elvesztett külhatalom- és nagyságért az ö szellemi hatalmát újra visszanyerendi, hogy szíveken és lelkeken uralkodván egy uj szellemi országot alapítson. Jóllehet sokan a keserű próbát nem fogják kiállani, vagy a korszellemnek rohamától elragadtatva fognak elveszni : de akkor a megmaradt kis seregnek fog osztályrészül jutni a nagy föladat, az alázatos Jézusnak képét felöltve az alázatosság alapján az Isten országát újra fölállítani, így tehát a papságnak első föladata az Istenember-