Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
27 nek alázatosságát az önhittség és büszkeség helyett magára ölteni, hogy ez által a világ az alázatosságnak (mit örömest gyávaságnak nevez) méltóságát és erkölcsi hatalmát ismét megismerje, és azon öntudatra jöjön, hogy a gyermekded hit és a tanító egyház iránti őszinte hódolat sokkal több lelki nagyságot igényel, mint minden posítivnek könnyelmű birálgatása és gondolkozás nélküli tagadása; s hogy a szolgálatra kész lelkülethez sokkal több akarat szükséges, mint ahhoz, hogy valaki magát minden isteni és emberi törvények- és rendeleteken gőgösen túltegye ; és hogy a tiszta szeretetböl eredt alázatosság hasonlít- hatlanul nemesebbé tesz, mint a világnak híu kegye és a szabadelvüségnek üres hírneve. Alázatosság a katolikus papnak vértje, s ha öt utálják és gyűlölik, akkor emlékezzék meg, miszerint már egykor nálánál sokkal nagyobbat is gyűlölt a világ. 8. §. A papság élete az önmegtagadás és sanyargatás élete. Második vonás az Istenember életében : az önmegtagadás , és az érzékek sanyargatása. Ellene tétetnek ezek a világ élvvágya- és érzéki gyönyöreinek, és nem kevésbbé lényeges tulajdonai az Istenembernek, mint az alázatosság. Legélénkebben fejeztetik ki ez a szűzi tisztaságban. Ugyanazért főleg a szüzesség eszméje- és szükségéről kell napjainkban a papságnak meggyőződnie. Minthogy az embernek Istentöli elpártolása szükségkép maga után voná az érzékiség fölszabadítását és a lélek rabságát; innen azután a vak szenvedélyek
