Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
25 nak alapját képezi, valamint Krisztus a népnek és társadalomnak alapja. Az egyház szabadsága pedig ép úgy, mint egyesek szabadsága az alázatosság és engedelmesség utján szereztetik meg, sa polgári szabadság is (némellyek szabadosságának esekély megfékezésével) csak úgy lehetséges, ha egyesek az álladalom szentesített tekintélyének hódolnak és engedelmeskednek ; azon tekintélynek, melly Isten ke- gyelméböli fejedelem személyében talál központosulást és képviseltetést. S azért, ha a korszellem egyes számára féktelen szabadságot és népuralmat akar, akkor a papságnak példája élöbeszédkint fennen hirdesse, mit szent Péter I. lev. 2.r. 16.v. mondés parancsol: „A keresztény községek mindenütt kötelesek magukat a világi hatóságnak alávetni, mint szabadok, és nem, mintha a szabadságot a gonoszság palástjának tartanák, hanem mint Isten szolgái. US ha a korszellem a féktelen önkény- és a legaljasabb természeti ösztönnek fölszabadításában helyezi boldogságát: akkor a papság az apostolnak e szavairól megemlékezvén; „Ti ugyan a szabadságra hivat- tattok, de óvatosak legyetek, hogy ne vegyétek a szabadságot a testnek féktelen önkényére“—az emberhez méltatlan álszabadságnak a valódi szabadságot elébe teendi, melly a léleknek a vak természet fölötti uralkodásában áll. S ha a romlott emberi nem maga fölött az Istent el nem ismeri, s a megváltót s ennek egyházát gunynyal félreutasítja : akkor az ö istente- lensége és vigasztalhatlanságában a papságtól tanulja meg, hogy az ember mint föltétes és megváltást igénylő lény békéjét és nagyságát csak úgy éri el, ha önmagát az Istennek szeretetteljesen átengedi, s
