Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

24

meghatározásában az Isten ellen fordult, s ez által magát a nyomorúság, halál, hünszolgaság, vétkesség és szenvedélyek igájába görheszté. Azóta mi sohasem juthatunk valódi erkölcsi szabadsághoz máskép, mint a bűntől és szenvedélyektől való megszabadítás által, mellyet Krisztus által nyerünk. Mert szent János 8. 35. így szól : „Minden a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek; ha azért a Fiú titeket megszabadít, bizonynyal szabadok lesztek.“ Mi nem jutunk e szabadsághoz máskép, mint egyedül engedelmesség és Krisztus egyháza tekintélyének hódoló alázatosság utján, és ha Krisztusban magunkat szeretetteljesen az Istennek oda engedjük. „Boldog az akarat, melly engedelmesség állal magának szabadságot szerez,“ - ezt mondja aranyszáju szent János ; a kegyeletteljes Kempis Tamás pedigígy szól : „Nincs valódi szabadság, csak az úr félelmében.“ Nem más az ezen szabadsághoz vezető ut harc- és küzdelemnél, fáradság- és ostorozásnál, testsanyargatás- és önmegtagadásnál, ima- és munkánál, hogy ezek által a lélek úrrá legyen s a testen és a vak természeti ösztönön győzzön, hogy ez ismét a léleknek engedelmeskedjék, míg ott túl a síron az Isten fiainak szabadságába föl nem vétetünk , hol azután a természet is a léleknek fényébe és szabadságába fölvétetve, örökös megdícsöitésnek örülend. A papság szellemi szabadsága az egyház szabadságának alapja; ha a papság szabad, akkor ö a Szentléleknek alkalmatos műszere ; s ekkor igazán szabad az egyház. Az egyház szabadságával az álla— dalomnak polgári szabadsága igen jól megférhet; és az egyház szabadsága épen nem vezet kényuralomra (absolutismes), sőt inkább az álladalmi szabadság