Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
23 gahnának és a keresztény bölcsészet alaposságának kell itt a győzelmet kivívnia. Kezet kell fognia a hitnek és tudománynak, és egyesült erővel a közös ellenséget megsemmisíteni. Az apostolnak sürgetése szorosabban kötelezi most a papot mint valaha, miszerint értelemre és világos ismeretre (öntudatra) emelje hitét, hogy így ennek alapját jól ismervén, számot tudjon adni arról, a mit hisz és hirdet. Továbbá mind az alázatosság, mind a kevélység az akaratban nyilatkozik. Mivel a korszellem önmagán kívül épen semmi tekintélyt sem ismer és fogad el, hanem inkább minden isteni és emberi törvényt gyűlölve, minden egyesnek számára föltétien szabadságot követel, és büszkén népfelsöséget kiált ki: mindenek előtt az föladata a papságnak, hogy ö személyében a teremtett személyes egyéniséget illető igaz szabadságot valódiságában elötüntesse , hogy ez által a világ a szabadságnak keresztény eszméjét ismét tulajdonává tegye. Mindenki, a ki önmagával tisztában van, s átalános függését és föltétességét megismerte, jól fogja tudni, hogy számára nincs föltétien szabadság, mert ez csak egyedül az istenség tulajdona. A teremtett léleknek szabadsága azon erejében van, mellyel az Isten részére állhat vagy ellene föllázadhat, s hogy így saját föltétességének alázatos megismérésében vagy az istennek hódolhat, vagy ezt megtagadva önmagát dicsőítheti, és ezen szabad önelhatározás által ittlétének célját betöltheti. Az Isten iránti szeretet teljes odaengedéssel jut rendeltetéséhez, és dicsőségéhez a szabadság, mert ez által felel meg tökéletesen a teremtmény az ö eszményének. Most azonban az emberiség ezen a teremtő iránti viszony
