Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
20 úgymint a szellem kevélységében , az értelem szolgaságában s a hírvágyban, vagyis a földi dolgokbai elmerülésben ; tehát a lelkész életének épen ellenkezőleg az alázatosság, sanyargatás és szegénység életét kell élőnkbe állítani. 7 %. A papság élete az alázatosság élete. A korszellem büszke önfelinagasztalásának ellentéte az Istenember alázatossága s engedelmessége, ki mindenütt teljesíté atyja akaratát, ki eljőve szolgálni s engedelmeskedni egész a halálig, és pedig a kereszt haláláig. Az alázatosság lényeges kellék az üj Ádám életében, kinek föladata volt az embert eredeti állapotjába visszahelyezni. Azonban az ember mint teremtmény, nem felelhet meg máskép eszméjének, mint föltételességének és sokszoros függetlenségének tettleges elismerése által; ennél fogva rendeltetését csak az alázatosság által érheti el. Az alázatosság tehát szükséges tulajdona az új Adámnak, kiben az ember eszményileg ismét helyreállítatott. Szükséges, hogy az az egyházban, mint utóképében, nemileg föltaláltassék ; meg is találta azt különös rendben , abban t. i. melly magát ünnepélyes fogadás által állandó engedelmességre kötelezi ; kell tehát, hogy az föltaláltassék azon lelkészekben, kik esküvel kötik le magukat egyházuk iránti föltétien engedelmességre ; és mint az emberfiának helytartói, ugyanannak alázatos életét szorosan követni tartoznak. Az alázatosság szintúgy, mint a kevélység az ész, szabad akarat és kül visszonyok területén
