Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
merül föl. Az ismeret terén a Iliiben mutatja magát , s az észt szívesen alárendeli az egyház tekintélyének; valamint ellenben a büszkeség minden tekintély tagadása — s az észnek bálványozásából áll. Szükséges hogy ezen észbálványozásnak — melly Krisztus tekintélye tagadásával kezdődött az emberiségben, és végre minden tekintélynek tagadásával magán kívül és maga fölött a mindent istenítő panthe- ismusban fejlett ki, melly által természetesen az egyes emberi ész is elveszett az emberi ész általánosságában — a katolikus papság hitbuzgósága gátot vessen, melly az egyesek személyességét szem előtt tartván, ezen kívül s e fölött Krisztusnak az Istennek tekintélyét is elismeri. Szükséges, hogy Krisztus s egyháza iránt lángoló lelkesedés , élő buzgalom a kereszténység nagy eszméjéért fénylő napkint derítse föl eszmétleu korunkat, melly a haladás korszakának mondja ugyan magát, de valójában a szenvedélyek hulláimtól csapdostatik, és pantheistikus fogalmak tömkelegében bolyong. A papságban ismét fölélesztett vallási lelkesedésnek hatalommá kell nőnie, melly a világ hitetlenségét legyőzze s a bithidegeket megszégyenítse ; fáklyának kell lennie a sötétségben, hogy az emberiséget az eltévesztett cél- és elvesztett útra ismét visszavezesse. A tanító anyaszentegyház tekintélyéhezi hű ragaszkodás a tudományt nem zárja ki ; sőt bizonyára alig volt ez valaha a papságnak olly szükséges mint jelenleg. Időnk óriási küzdelmének ügye nem a csatatéren fog eldöntetni, s nem a seregek, hanem az eszmék hatalma fog jövőnk fölött határozni. A tudomány a ferde észtani gondolkozásmód által olly el