Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

nem egyéb, mint Krisztusnak az emberfiának képviselője.

b) Azon öntudatból, hogy ezen létszerességnek a Szentlélek adatott, melly amazzal egyesülve vele s általa működik, megóván azt a tévelyektöl ; s így e létszerességet, s általa az összes emberiséget (világ- történelmet) céljához vezérli ; s hogy minden egyes lelkész olly mértékben részesül a Szentlélek bőségében, mennyire lélekben beolvad a létszerességbe s azt szabadon vallja; mi épen akkor történik, midőn nem önokosságát s értelmességét,annál kevésbbécsak a rendeleteket in publicis ecclesiasticis teszi hite- s éltének (cselekvéseinek) sinormértékeül, hanem az egyház positiv határozatait, tanát, canonjait és gyakorlatát.

19

E füladat szorosabb meghatározása.

Azon föladatot, meliyet a papságnak mindenek előtt önmagán kell végrehajtania, és meliyet eddig általánosan, vagy is inkább tagadólag vettünk : most ugyanazt határozottan s egyenesen fölállítandjuk. Vezércsillagul ezen vizsgánknál is a papság eszméje és korunk bajai s szükségei szolgálandnak. Ha a papság nem más mint az emberfiának képviselője, akkor szükséges, hogy élte az emberfia életét állítsa élőnkbe. Már pedig az új Ádám élete, valamint azelőtt, úgy most s ezentúl is homlokegyenes ellentétben áll a régi bűnös Aduméval : tehát szükséges hogy a papság élete is ellentétben álljon az uralkodó korszellemmel. És mivel ezt háromféle alakban ismertük meg ,

2*