Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
18 világánál az emberiség ismét megtalálja a keresztény eszményt. Még egy főbaj van, mellyet a lefolyt idők mos- tohasága hozott a papságra, s ezt nem lebet elhallgatni ! A közszellem és közértelem, a közös élet s munkálkodás, szóval az egyházi (katolikus) érzelem végkép eltűnt a papságtól. Valamint a létszeres kapocs külsökép tágult, úgy a belső egység szelleme is eltűnt, s a csak papíron létező egyházi kormány ki nem pótolhatta az élet és lélek hiányát. így lön, hogy épen azon lelkészek, kik magukat értelmesebbeknek tárták, az államegyházi bureaucratikus rendeleteknek in publicis ecclesiasticis nem veték magukat végkép alá, vagy csupán önbelátásuk- és nézeteiket követvén, a római szentszék intézményei- és rendeléseit vállvonítva veték el, sőt még a tridenti közönséges szent zsinat határozatait sem becsülék többre, nem tartván már többé korszerűeknek azokat; legfö- lebb csak azt tárták szemeik előtt, hogy valamelly kimondott hitágozat ellen ne vétsenek, s hogy azt tegyék, mit az annyira magasztalt okosság (pásztori okosság) parancsol; nem pedig azt, és nem úgy,mint az egyház szelleme, az egyházi érzelem kívánta volna. De miből áll ezen egyházi vagy katolikus érzelem s öntudat? a) Azon öntudatból, hogy az összes papság csak egy nagy elválaszthatlan élő egészet, egy létszeres- séget képez, melly mint minden létszeres élet, egy középpontban egységet képez, mellynek fejét a pápa teszi, (csak esztelenség s a létszeres élet természetének nemismerése harcolhat még most is vak buzgó- sággal a pápaság ellen) s hogy ezen egy létszeresség
