Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A világ csalódásai

265

A gonoszság diadala és az ártatlanság elnyomat- tatása ez életben , melly olly gyakran keserítő hatást idéz elő sziveinkben, elegendő ok, hogy a lélek halhatatlansága iránt minden kételyt tova Űzzünk. Le- lietlen, hogy, midőn a természet öszhangzó rendet tükröz elénk, és az erkölcsi állapotnak a jelen élet sivatagán homlokegyenesti aránytalanságát tapasztaljuk jutalom és érdem között, lehetlen : hogy a lélek — mondhatjuk — erőszakos helyzetéből kimenekülten, az anyagiság által letartóztatott erejének teljes birtokába s tevékenységének szabadabb mezejére ne jusson, egy sirontuli hazába, hol maradandó létcélja kitüzetett. Kitörülhetlen benső érzeteink és vágyaink tanúi életjóvönknek, — vagy tekintsünk át az emberi törekvések célzatain, csüggedketlen iparral búvárkodik az ember, hogy csalhatlan észigazságok nyomára jusson; mennyi eröködés a tökély tetőpontjának megközelítésére ! mennyi vágy és sóhaj tolong az emberi kebelben boldogság élveire ! — és e földi pálya olly sivatag olly üres ; — nincs rajta törekvéseinknek megfelelő végcél; — a bölcseség magva belénk van hintve, és itt mégis a legbelátóbb ész gyümölcsei, a legszebb tudomány mind csak töredék; midőn legmagasabb polcon áll az emberi értelem, egy hatalmas szózat „ne tovább"-ja által riasztatik vissza ; akkor látja, inilly tömérdek sok oldhatlan rejtély marad fon számára ; — számtalan gyöngeségeink, gyarlóságaink hányszor sodorják dühös áradatként legszebb folté— teinket, nem kell említenem, hisz állhatatosságunk és tökélyre irányzott erényünk hányszor szenved hajótörést, vádló öntudatunk bizonyságot tesz ; — nincs is, ki boldogság után sovárgó vágyait kielégíthetné ;