Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A világ csalódásai

264 szelhetlen valóság lévén, mellynek sem anyagi szer­kezete, sem alakja, sem térbe szorítkozó terjedékeny- sége nincs, igy bomlásnak nem indulhat. — Haszta­lan keres tehát akárki ürügyet, melly alatt a lélek megsemmisülésének okait kifürkészhetni elég boto­rul véli. De tán azon kérdés merül még föl : valljon a lé­lek nincs-e egyedül a testteli egyesülésre teremtve? melly egyesülési kötelék megszűntével Isten a lélek­nek a test társaságában kölcsönzött létét is megszün­teti? — E légből szedett okoskodást nincs ki biztos alapra fektesse. Isten, kinek hatalma alá van minden helyezve, ki egyedül képes megsemmiteni bennünket, nem akarja a lélek halálát; erről önszavai biztosíta­nak , és a határozatot, melly közvetlen mindenható akaratától fiigg, csak ö tőle tanuljuk meg. Mutassák meg hát elleneink, rajtuk a sor, hogy Isten akár ki­vételesen, akár rendesen a lelket megsemmitné. El kell némulniok s a menny szózata megerősíti bennünk a hitet lelkünk halhatatlansága iránt, mellynek csirá­ját keblünkben hordozzuk. Az a jó és hatalmas Isten, ki egyedül foszthatna meg az örökkévalóságtól, azt nekünk megígérte és megadja. Ezen végellen élet reményében mondott le olly édes örömest annyi vér­tanú e nyomorult földi életről, melly a lelket annyira lenyűgözi ; mert urunk szavai ezek : „Én vagyok a föltámadás és az élet.44 „Eljö az óra, mellyben min­denek, kik a sírban vannak, meghallják Isten szavát, és a kik jól cselekedtek, föltámadnak az örök boldog­ságra, a kik pedig roszat, az örök kárhozatra1).44 0 János Ev. 5. r. 28. v., és 11. r. 25. v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom