Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

252

Értein jövél-e, mond,

Vagy áldást adni rám?

Vagy tán nem is szeretsz,

S már nem leendsz atyám?—u

„Atyád vagyok ! kiált A tisztes ősz öreg,

Szeretni téged és Megáldni jöttelek.

Velem jösz és maradsz,

Atyád ápolni fog, —

Szeretni valamig Él szive és dobog. —

S ha egykor a halál Befogja majd szemem;

Az Isten lesz atyád Kis árva gyermekem!

A vak boldogsága.

Vakon születtem, Isten úgy akarta,

Oh hála neked Istenem !

Hogy látni nem liagyád e nagy világot Hol annyi bünparaj terem ;

Mert még ha látnom engeded a bűnnek Mi bájos fénypalástja van,

Talán szemfényvesztő varázsa által Lelkem vakul meg bájiban.