Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

253

Pedig ha lelki szemre hályog üle,

A vak örökre vak marad,

S boldogságát bár mindenütt keresse Sehol reája nem akad.

Oh boldog! boldog én, bár azt se látom Mint liúny a nap s kel a korány,

De látja, látja lelkem üdvhazáját,

S van-e magasztosb látomány?

Isten, élete s világa teremtményeinek.

(Moore T. után angolból.)

Te vagy, nagy Isten! élete s világa Annak, mit égen, földön láthatunk ;

A lángoló nap s nyájas hold sugárán Csupán vészfényed az, mit bámulunk ;

Minden mutatja dicsőségedet,

Minden magasztos és szép — a tied.

Nappal, midőn a csillagok királya Sugárernyőt terít a sík fölé,

S mi elfogulva függesztjük szemünket Az ég arany nyílásai felé ;

E szín, e nap, melly nyugatra siet,

Ollyan sugárzó s nyájas — mind tied.

Éjjel, midőn a tiszta ég falára S a föld fölé csillagpalást borúi,

Mint két sötét szárny, mellynek egy egy tollán Számlálhatlan gyémántszem lángra gyűl, —