Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

250

Történt egy éjjelen, Midőn fohászkodék, Szemére mély, nehéz Álom bocsátkozék :

Erdőktől átölelt Pusztán sietve járt,

Mig oda éré, hol A szent keresztfa állt.

És hallott zengeni Forrón ömlő panaszt, Miként egy árva szív Tudá elsírni azt.

Felejtve kínosan Látá a gyermeket, Kinek védirgalom, Nyujhatna életet.

Fölébredvén az ősz Álmának röplivel ;

Nem tünödék soká, Látása képivel. —

Gyorsan felöltözött Kastélyát elhagyá,

S indult magányosan A szent kereszt alá. —

lm nyájas holdvilág Rezgő sugárinál;